Taylorra megnyíltak a tárcák
Vegyes eredményekkel zárultak az év végi nagy műtárgyárverések. November elején a New York-i impresszionista és modern műveket kínáló aukciókon előbb sokkolta a szereplőket, hogy a Christie’s a felkínált portéka kétharmadát sem tudta eladni. – Ez nem az a pillanat, amikor kockázatot szabad vállalni – elemezte a piaci helyzetet Simon Shaw, a Sotheby’s szakértője, aki szerint a műtárgypiac egyik napról a másikra képes kilengésekre. Óvatos becslés és önmérséklet kell a sikeres üzletmenethez, a túl magas árak elijesztik a vevőket. Ez történt Degas a Kis táncosnőjével, melynek 35 millió dolláros felső becsértéke kivágta a biztosítékot. A 2000-ben Londonban 11,5 millióért gazdát cserélt szobor egy változata két éve 18,8 millióért kelt el, és a licitálók most sem voltak hajlandók tovább emelni a tétet.
A Sotheby’s üzletmenetén viszont nagyot lendített egy Klimt-mű, melyet ez év elején szolgáltatott vissza a salzburgi modern múzeum a jogos tulajdonosoknak. A Litzlberg am Attersee című alkotásra 36 millió dollárnál csapott le a kalapács. A kételyek a biztosnak hitt Picassókat sem kímélték: ezekből tizenegyet kínáltak megvételre a két kereskedőnél, esetükben is a Christie’s járt rosszul, a 12, illetve 18 millióra becsült női portrékat nem sikerült eladni. Picasso másik műve viszont szépen fialt az eladó számára, a Serenade című akt 1979-ben bukkant fel a piacon, akkor 800 ezer dollárt ért, most 23 milliónál koppant a kalapács.
Alig néhány nappal később a válság idején legsérülékenyebbnek ítélt kortársak taroltak – rácáfolva az elméletekre. Semmi sem volt drága a New York-i közönségnek, a pénzszórás minden képzeletet felülmúlt, és nemcsak a közismerten biztos alkotók, hanem új nevek is kelendőek voltak. Több mint 630 millió dollár került két este alatt a két nagy aukciósház, a Christie’s és a Sotheby’s kasszájába, miközben nem győzték feljegyezni az egyéni rekordokat. A Sotheby’s 114 millió dollárt kaszált Clyfford Still előzetesen összesen maximum 71 millióra becsült négy ritka, absztrakt expresszionista alkotásáért. A rekorder 61,7 millió dollárral a „1949-A-No. 1A” lett. Ahogy az utóbbi időben megszokott, a német Gerhard Richter művei is sikerrel jártak, a várt összeget megháromszorozva, 74 millió dollárt értek.
A Christie’s 247,6 milliós forgalmából Roy Lichtenstein „I can see the whole room! ... and there’s nobody in it!” (1961) című pop-art alkotása 43,2 milliót jelentett, Guy Bennett képkereskedő volt a nyertes. Volt, aki megjegyezte, ilyen áron a közeljövőben nem lesz piacképes Lichtenstein műve, míg az optimistábbak – hivatkozva egy a közelmúltban ezen összeg duplájáért értékesített Warhol-műre – állították, még van bőven tartaléka Lichtensteinnek is. Egy évvel ezelőtt – jutalékokkal együtt – 42,6millió dollárt ért A síró nő. A most eladott kép 1988 óta nem forgott, akkor a Tremaine-gyűjteményből kikerülve kétmillió dollárért értékesítették. Összesen 14 Warhol került a novemberi kollekciókba, a kiemelkedő rekordok azonban ezúttal elmaradtak. A Silver Liz (1963) gyakorlatilag egy évvel ezelőtti árán, valamivel 16 millió dollár felett kelt el.
Az ékszerek december eleji megmérettetése sem a bizalmat erősítette. A Sotheby’s árverésén a kínálat alig kétharmada talált vevőt, az összbevétel pedig nem érte el az előzetesen remélt összeg felét sem. Nem kelt el a rendezvény két sztárja, egy ritka, 22 karát súlyú pink gyémántért 13 millió dollárt, míg egy másik, 33 karátos kőért hétmilliót reméltek. Csak az igazán különleges darabok remélhetnek figyelmet – mondta Lisa Hubbard, a Sotheby’s nemzetközi ékszerrészlegének társigazgatója. Pénz egyébként főként Ázsiából érkezik, az egy-kétmilliós csecsebecsékért kínai vásárlók szálltak ringbe ezen a rendezvényen is.
Ezzel szemben egy héttel később Elizabeth Taylor ékszereiért 156 millió dollárt fizettek ki New Yorkban. A felkínált 1778 tételt egy szálig eladták, köztük 26-ért fizettek több mint egymilliót. Egy XVI. századi gyöngysor 11,8 millióért, míg a művésznő híres 33,19 karát súlyú gyémántgyűrűje, Richard Burton ajándéka 8,8 millió dollárért kelt el. A gyöngysort, amely most koreai kézbe került, Burton 1969-ben 37 ezer dollárért vette egy aukción.
– Előbb megnézem a kristálygömbömet – felelte a műtárgypiac egyik nemzetközileg ismert szakértője az események tükrében nagyon is jogos, jövőt firtató kérdésre. – Nemcsak a szabad pénzek mennyisége a kérdés, hanem az is, hogy lesz-e elegendő olyan vagyon, amely megengedheti magának, hogy olyan területet válasszon, amelyre nem jellemző a likviditás – folytatta komolyra fordítva a szót.
