Maradt a pénzszűke
Virág Judit aukcióján a 201 tételből alig 20 maradt vissza, összesen több mint 436 milliós bevételt jelzett az első mérleg, ami ugyan elmaradt az ezt megelőző időszak 600 milliós átlagától, de a tételszám is kisebb volt a megszokottnál. A vevőkör az utóbbi három évben kicserélődött, újabban egyre több szlovák is megjelent a teremben, a hangulat már hasonlított a régi szép időkéhez – mondta mintegy bizakodva. Az el nem kelt tételek sorsa sem pecsételődött meg, már az árverés végén, a helyszínen eladtak liciten kívül néhányat, később pedig a galériába is visszatért több vásárló. Ők kikiáltási áron, illetve ha volt ilyen, az eladó által kikötött minimumáron vehették meg a vágyott darabot. A bizalmat erősítendő, ahogy Kieselbachék, ők is nyilvánosságra hozták a tételek becsértékét, azaz egy „tól–ig” összeget, ami a nyilvános megmérettetéstől függetlenül is támpont a vevőknek.
E kétségtelenül előre mutató módszert, amely egyébként már hosszú évek angolszász gyakorlata, nálunk még szokni kell, a jelek szerint a licitálók csak nagyon kivételes kvalitás esetén merészkednek a minimumérték feletti sávba. Azért ilyen is akadt, Virág Judit aukcióján: Berény Róbert tájképe húszmilliós leütéssel megháromszorozta a legjobb reményeket. Berényi volt a rekorder Kieselbachéknál is, az egyik csendéletért 44 millióig licitáltak, az alsó határ 30 millió volt. Kieselbach, aki három év után most lépett először a nyilvánosság elé, kérdésünkre azt hangsúlyozta, normálisabb, átláthatóbb lett a hazai piac, a minőséggel újra meg lehet győzni a gyűjtőket. A végső összesítéssel még adósak Kieselbachék, ezt csak januárra ígéri a galéria, mondván náluk is, ahogy a szomszédvárban, folyik az utólagos értékesítés.