Zenészként, zeneszerzőként, producerként több mint száz lemezen működtél közre, többek között Auth Csilla, Bródy János, Caramel, Gerendás Péter, Komár László és Pierrot mellett. A Megasztár első szériáiban is te kísérted az énekeseket. Bő húszévnyi árnyékban dolgozás után miért döntöttél úgy, hogy mégis kilépsz a fényre?

Egy három évvel ezelőtti kellemes nyáresti borozgatás közben hosszasan panaszkodtam Bakács Tibor barátomnak, hogy mennyire szörnyű a világ. Hogyha egy zongorista fel akarja magára hívni a figyelmet, akkor roppant eredeti ötletekkel kell előrukkolnia és/vagy emberfeletti áldozatokat kell hoznia. Borzasztó nehéz kitűnni a mai túltermelési válságban, ebben a minket körülvevő folyamatos zajban egy olyan hangszeresnek, aki az intim, csendes műfajt szereti. Én, aki békés, nyugalmas zenére, mondhatni harmóniára és melódiára törekszem, aki hiszem, hogy a zongora alkalmas arra, hogy szép, romantikus karakterdarabokon keresztül nagy hatásfokkal közvetítsen érzéseket, érzelmeket. Szóval erre panaszkodtam hosszasan Bakácsnak, aki egy idő után csak annyit mondott: „Tudod mit? Akkor játsszál a siketeknek!”

Elsőre elég abszurdnak tűnik. Bár nekem kapásból a 2004-es Nesze neked, Pete Tong című film ugrik be róla, melynek DJ főszereplője, miután teljesen megsüketült, a lábát a hangfalakra téve érezte és mixelte a zenét. Gondolom, te nem ezen a nyomvonalon indultál el.

Kipróbáltam ezt is, zongoráztam kizárólag siketeknek, akik, ha elég közel mennek a hangszóróhoz, valóban érzik a ritmust, táncolni is tudnak rá. Perszemi csak elképzeljük, találgatjuk, mi zajlik bennük pontosan, hiszen nem tudhatjuk, hogy a siketek valójában mit nem hallanak. Bakács felvetése mindenesetre foglalkoztatni kezdett, beláttam, mégiscsak érdemes a trenddel szemben élni-zenélni, felvállalni a magam zenei ízlését, érzékenységét. Így született meg két évvel ezelőtt az eredetileg önterápiás célzattal írt Csend című szólólemezem. S arra gondoltam, milyen fantasztikus lenne, ha nem is tökéletesen, minden árnyalatával és részletével együtt, de valahogy át tudnám adni e zenélés élményét a siketeknek. Addig-addig ápolgattam ezt a tervem, amíg barátok segítségével mostanra sikerült megvalósítani. Nekem igazából semmi mást nem kell csinálnom, csak azt, amit bármely koncertemen. Viszont ezúttal, reméljük, a siketek is élvezni fogják.

Dramatizált történetre vagy klipszerű jelenetek egymásutánjára számíthatunk?

Horváth Péter gyönyörű mesét írt hozzá. Mikor elkészült a lemez, megkértem Rófusz Ferenc barátomat, rajzolja le a csendet. Így született meg a Holdon zongorázó figura jelképe. Nagyon szeretem. Ez a zongorista persze nem feltétlen boldogtalan, azt is élvezi, ha csak magának játszhat. De egy idő után mégiscsak szeretné megmutatni mindezt másoknak. Igen ám, de a Földön a zajboszorkány lehetetlenné teszi, hogy az emberek hallják a zenét. Az ő harcukról, konfliktusukról szól az előadás. Főszereplője pedig a gyönyörű Weisz Fanni, a tökéletes figura, akit az tesz alkalmassá a szerepre, ami más szemében a hátránya: a siketsége.

Milyen eszközökkel, médiumokkal fogjátok láthatóvá tenni a zenét?

Balog Péter például elkészítette a Varázszongorát, amelynek színes billentyűi nemcsak zenei hangokat keltenek életre, de mozgó színeket, formákat, eltáncolt történeteket vetítenek a multimédiás színpadra. Vannak táncosaink, akik mozgásukkal szintén közvetítik a zene hullámait. De nem szeretnék minden poént előre lelőni. Rengeteg dolog fog a színpadon történni, amelyek, legalábbis szeretném hinni, mind a zene befogadását segítik.

Veszélyes terep ez, hisz közben könnyen beleeshettek a hatásvadászat csapdájába. Nem tartasz tőle?

Úgy gondolom, az est író-rendezője, Horváth Péter eddig munkáival, például A padlással bizonyította, hogy az ízlésszűrő működik nála. Meg hát ezért is tökéletes nekünk Fanni, aki közvetlen kontroll, azonnali visszacsatolás. Emellett folyamatosan konzultálunk a siketek szövetségével. Miközben ennek a mostani koncertnek mégiscsak az az elsődleges célja, hogy a hallóknak és nem hallóknak egyaránt megmutassam azt, amit a zenéről gondolok. A vizuális és verbális többletnek a szerepe alapvetően annyi, hogy felerősítse az üzenetet. Hogy a folytonos magasba tülekedésben hátha érdemes kicsit letérdelnünk és észrevennünk, ami csak ott hallható.

„A koncertnek az az elsődleges célja, hogy hallóknak és nem hallóknak egyaránt megmutassam azt, amit a zenéről gondolok”