Ha szilveszter, akkor pezsgő. Az ünnepek itala. Az volt már megszületése idején, a Napkirály Franciaországában is. XIV. Lajos fényűző mulatságaimessze földön híresek voltak, ám az újító Dom Pérignon szerzetes csodálatosan gyöngyöző italát itt is csak egy kiváltságos kör élvezhette, oly becses és drága volt.

Megalkotása a legenda szerint egy hautvilliers-i bencés szerzetes, Pierre Pérignon nevéhez fűződik. – Hogy mi az igazság, ma már nehéz lenne megmondani – mondja Romsics László, a Törley Pezsgőpincészet főborásza –, ráadásul az ital még nem minden. Ki kellett kísérletezni hozzá azt a palackot, amely elbírja az erjedés során kialakuló nyomást, és nem robban fel a pezsgőmester kezében. A palackot köszönjük szépen az angoloknak, így tehát minden akadály elhárult, jöhetett a nagyüzemi pezsgőgyártás.

Romsics László emlékeztet, hogy az akkoriban készült pezsgőknek vajmi kevés köze volt a mostaniakhoz. Édesek voltak – csak úgy, mint a borok. Mára sokat változott a világ. Legyen szó akár a barátságosabb árú, tartályban erjesztett változatról, akár a klasszikus, másfél literes palackokban érlelődőről, vagy a tradicionális, „champenoise” metódussal készült pezsgőkről, a fogyasztók többsége a szárazra erjesztett mellett voksol. Vagy nem elegáns bevallani az édes iránti vonzalmunkat,mert azma nem trendi? Ám a pezsgőben – még a legszárazabb fajtában is – mindenképpen van úgynevezett maradék cukortartalom. A fenségesen krémes buborékok pedig bőségesen kárpótolnak az elmaradt édességérzetért.

Mert az igazán jó pezsgő buborékjai Romsics László szerint szinte elolvadnak a szájban. – A magas minőségű italokban a gyöngyök aprók, de a gyöngyözés hosszú és intenzív –mondja a borász, aki szinte a földgolyó összes borvidékét bejárta. A pezsgő krémesen fut szét az ember szájában, nem szúr, nincs olyan érzésünk, mintha szódát innánk. Fogyasztása lassú, kis kortyokban a legélvezetesebb, s ez nem csupán a csúcsminőségű termékekre igaz.

A pezsgő javasolt fogyasztási hőmérséklete 6-8 fok körül van, ezért egy pohár kitűnő, száraz champagne a legmelegebb nyári napot is üdévé varázsolja. Fogyasztási hőmérsékletét télen se emeljük efölé, de a ritka évjáratos pezsgőket kínálhatjuk 9 fokon is. Az italt lassan, kíméletesen kell lehűteni, ne „sokkoljuk” mélyhűtőben, mert sérülnek az aromák.

Szilveszterkor szeretjük a hangzavart, és külön készülünk arra, hogy a dugót hatalmas durranás kíséretében lőjük ki a palackról. Az etikett szerint azonban úgy illik pezsgőt bontani, hogy a dugó némán, esetleg halk szisszenéssel távozzon. A műanyag dugóval járjunk el óvatosabban, a drótkosár eltávolítása után szorítsuk le bal kezünk mutatóujjával, és a nyitásnál használjunk konyharuhát. A parafa kevésbé szeret repülni, itt nyugodtan vegyük le a kosarat, fogjuk meg a dugót, és a másik kezünkkel forgassuk a palackot. – Soha ne a dugót, mindig a palackot mozgassuk – tanácsolja Romsics. Forgassuk egy kicsit jobbra-balra, a palackot 45 fokos szögben tartva, gondosan ügyelve, hogy nehogy a társaság valamelyik tagja felé mutasson a szája.

Mindenki tudja, hogy a pezsgő felhabzik a pohárban. Ezért először csak harmadáig töltjük, megvárjuk, hogy elmenjen a habja, majd egy újabb harmad következik. A borokkal ellentétben nem tilos a rátöltés, sőt a vendég poharát kézbe venni is illik. A pezsgő nem szereti a várakozást, és ezt vegyük komolyan. Inkább a vendéget várassuk, de a habzó italt soha ne töltsük ki előre.

– A pezsgő könnyed és elegáns ital, ezért gyakran tálalnak mellé kaviárt, ami jól kiegészíti törékeny aromavilágát, vagy lazacot, amivel szintén kellemes harmóniát alkot. A szusi is jól mutat egy minőségi pezsgő mellett –véli Romsics László. Ha viszont étkezések helyett fogyasztjuk, nem árt ügyelni a mértékletességre, a buborékok miatt ugyanis gyorsabban felszívódik, mint a borok általában. Óvatosan, mindig tisztán és apró kortyokban iszogassuk. S ha a pezsgő uralja az estét, vagyis nem keverjük másfajta szeszes italokkal, meghálálja a figyelmet. Másnap fejfájás nélkül ébredünk. Kellemes szilveszter estét, és vidám új évet Önöknek!

Csak tisztán, ne keverve!