Legújabb, A Freskófalu legendája című filmje viszont hagyományos szociográfia. Van ugyan központi hőse – Pásztor Eszter, a bódvalenkei civil fejlesztő program vezetője –, mégsem portré.

Mivel az utóbbi egy-másfél esztendőben az ország szinte minden tévékamerája megfordult már a cigánytémájú falfestményeiről elhíresült Bódvalenkén, szükséges hangsúlyozni, Böjtét nem a kuriózum csábította oda. Már esztergályos tanulóként verset mondott a KISZ Központi Művészegyüttesében, ahol később munkatársként, művészeti vezetőként közreműködött cigányfiatalok tehetségének kibontakoztatásában. Nem turista ezen a terepen, jóllehet, a bódvalenkei programot elindító ötlet vállaltan turistacsalogató. Pásztor Eszter, aki „civilben” kiváló angol fordító, külföldön látott már „freskófalut”, és feltételezte, ilyesmivel itthon is érdeklődést lehet kelteni.

Akár egy határszéli, mélyszegénységbe zuhant kis borsodi faluban is. Nála ez úgy kezdődött, hogy budai lakosként rádöbbent, a Magyar Gárda tart eskütételt az államfői rezidencia közelében, és hirtelen megszólalt benne a vészcsengő. Tenni kell valamit az intézményesülő gyűlölet ellen azonnal és hatékonyan – így jutott el Bódvalenkére. A fi lmből látszik, ötlete bevált: két év alatt 21 ház falára került nagyméretű secco, és a látogatót ámulatba ejtik a cigány eredetmondák, mítoszok és a több évszázados sors motívumai, a festői látomásokban megjelenő sötét bőrű félistenek, emberhősök és áldozatok. Bódvalenke alig több mint kétszáz lakójának – túlnyomórészt romáknak – kezd otthonossá válni az új környezet, és az is, hogy idegenek jönnek ide miatta. Régen nem tapasztalt érzést kelt fel bennük: a büszkeséget. Kezdetben a programvezető hívott meg cigány festőművészeket, aztán már önként jelentkeztek, külföldről is. A szerb zeneszerző és festő Zoran Tairovicsot például valósággal rabul ejtette a „freskófalu”, amelyet kitűnő helyszínnek vél ahhoz, hogy demokratikus párbeszédre késztessen a romákról, a romákkal.

Ám ennél többről szól, szólna ez a mese. Ahogy a filmből kiderül, a cél a helybeli cigányság szociális helyzetének átfogó javítása. Mert a rendszerváltáskor még ötszáz fős faluban, ahol akkor még két téesz, varroda és a környéken több bánya is működött, mára csak két munkahely maradt: a polgármesteré meg a hivatali beosztotté. A többi rég megszűnt. A cigánycsaládok zöme hivatalosan havi 28 500 forintos segélyből él, no meg családi pótlékból. Az ügyesebbje ezt gombászással, kosárfonással, a megmaradt egy-két parasztgazdánál végzett alkalmi munkával egészíti ki. De ha komolyabban beindulna a turizmus – véli a fejlesztő program vezetője, aki szeretné a 15 kilométerre levő Aggtelek forgalmához csatolni a „freskófalut” –, különféle szolgáltatásokkal több bevételhez lehetne juttatni az ittenieket. Kempinget, vendéglőt kéne nyitni, szálláshelyeket létrehozni, a falut övező őslápon tanösvényt építeni. Össze lehetne fogni a varró asszonyokat, kézműveseket, és jól jönne egy gombaszárító, egy asztalosműhely. Mindehhez persze induló támogatás kell, és Bódvalenkén szorgalmasan írják a pályázatokat. De alig valami sikerrel. Az egyik állami pályázatot végül ki sem írták, a másik pénze a beadási határidő lejárta előtt már elfogyott.

– Mintha túl gyors lenne a változás egyfelől, másfelől pedig túl lassú, és félő, minden összeomlik – tépelődik a filmen Pásztor Eszter. A „lassút” úgy érti, hogy az állami intézmények ígérnek, de nem segítenek. A „gyorsat” pedig úgy, hogy felbolydult a falu, az eddig soha nem tapasztalt figyelem és az oda érkező magánadományok miatt megjelentek az egymás közötti ellentétek. Volt, aki szembefordult az önkéntesként dolgozó programvezetővel, akit egy konfliktus kapcsán le is köptek. Aztán megkövettek. Böjte a polgármester megszólaltatásával érzékelteti, vannak helybeli ellenerők, nem áll érdekében mindenkinek, hogy a cigányok saját lábukra álljanak, és ne szoruljanak uzsorára, amiről beszélni persze senki sem hajlandó.

A budai Tűzraktérben mutatták be nemrég szűkebb, lelkes közönség előtt A Freskófalu legendáját. Sokaknak kellene látniuk, talán még akad televízió, ahol hajlandók levetíteni. Böjte József mindenesetre folytatja a filmet. Hosszabb interjúkat szeretne készíteni a helyszínen, és megkeresi az illetékes hivatalokat, tudakolva: hagyják-e zátonyra futni ezt a kezdeményezést.

Mítoszok és eredetmondák