Afféle várospromóciós túrára, a fejlesztéseket megmutatni invitálták a sajtó egy igen vékony szeletét, amely ettől persze simán kitöltötte a légteret, pláne, hogy a horizont legtávolabbi pontján kétfogásos ingyenvacsora lebegett. Különbusz Kristóf legújabb felfedezései Szentendrén.

A kedvesen csengő nevű, ehhez képest eléggé vas- és acélipari hangulatú Paprikabíró c. parkolóból irányította a belváros felé a jókedvű csoportozatot a rendkívül felkészült idegen-, sőt vendégvezető. Elsőként a tájban sejtelmes rend szerint elhelyezett nejlonfóliáknál állított meg – mint kiderült, a masszív polimerhuzatok alatt a helyi római erőd, Ulcisia Castra romjainak egy-egy darabja rejtőzködik a kíváncsi civil szemek elől még jó sokáig –, majd egy gyalogos fahíd kellős közepén, ahol megtudhattuk, hogy az alant csordogáló Bükkös-patak eredeti neve Apor ügy, utóbb pedig egy különös háromszögelési pontnál, ahonnan egyszerre látszott jól a frissen felújított egészségügyi központ, a szerbek állította barokk templom, valamint egy kültéri kirakati baba kötött sapkában, ám cipő nélkül. Pár lépéssel később egy igen visszafogottan invenciózus neo-neobarokk okmányirodára és az ugyancsak pompásan rendberakott, alapjában véve szintén barokk városházára nyílt egyidejű kilátás.

A Népművészet Házával ismerkedhettünk meg ezután, amely egy gyönyörű, falusias hangulatú, XVIII. századi épület. Azelőtt római katolikus iskola működött ehelyt, utóbb a harangozó lakozott benne – értesültünk.

Alant egy őszi-téli szokásokat bemutató néprajzi tárlatot tekinthettünk meg, egyebek között egy tradicionális Mikulást formázó figurát, amely leginkább valami középkori kínvallatóra vagy ítélet-végrehajtóra hasonlít, kucsmája, ijesztő maszkja meg lánca van; eredeti példányai arról voltak nevezetesek, hogy az ajándékot nem a kéményen át hozták, hanem az ajtón gurították be, ahogy mások a kézigránátot szokták. Feljebb pazar babakiállítást szemlélhettünk meg, a VIP-vendégeknek itt még az is megadatott, hogy avatott karvezető segítségével ún. lélekmadarakat formázzanak tojásból és papírból. Meghitt pillanatok voltak ezek.

A múzeumból a város szempontjából rendkívül fontos Fő tér 12. kapualjába vezetett az út, ahol újabb, hathatós intézkedéseket foganatosítottak a végzetes következményekkel járó kiszáradás elkerülésére, ezúttal forralt borok bevonásával. A szép, XVIII. századi barokk polgárházat, amelyben korábban szociális lakások voltak, most a város vendégházává alakítják – hozták tudomásunkra –, itt fognak megszállni a testvértelepülések delegációi stb. A felújítás a 12-es számúval szemben álló, tán még szebb házra is nagyon ráférne, tánmég jobban, de ezzel kapcsolatban nem hallottam jó híreket, igaz, rosszakat se.

A karácsonyi fényekbe borított Fő tér közepe volt a következő megállónk, ahol már nagyon vidámak voltunk, itt egyebek mellett a public art helyi előretörésére hívta fel becses figyelmünket a művészváros alkalmi reprezentánsa, közelebbről egy modern installációra, amely afféle periszkópként működik. Az ötlet és a forma megnyerő, viszont nem világos, mitől izgalmas az, hogy valaki belenéz egy üvegezett lyukba és ugyanazt látja, mint lyuk nélkül, igaz, elég sötét volt már. A Bogdányi utca felé fordultunk innen, ahol részint csikóslegényekben végződő ceruzákkal, részben pedig egy karácsonyi shoppal volt szerencsénk ismerkedni, utóbbi a békebeli polgári miliőt hivatott visszahozni, egyebek mellett egy vicces gumi ördöggel. Időszűke miatt kihagytuk a templomdombot, ehelyett egy jégpályát tekintettünk meg, amelyet Bihon Győző helyi festőművész egy különös atmoszférájú alkotásával ékesítettek, majd a kürtőskalácsos, mézespálinkás, fonott kosaras, usánkás karácsonyi vásáron átvágva a helyi Tourinform-irodát látogattuk meg, amely ugyancsak a város ékessége, sőt látványossága lesz, ha kész lesz.

A kétfogásos vacsorát egészségügyi okokból sajnos ki kellett hagynom, tehát a kényelmes visszautat is. A korábban már hivatkozott HÉV felé törtem előre, eleinte vaksötétben, randa nagy kráterek és málló vakolatú házak közt csalinkázva, később nem. Kicsit szorongtam, nem mondom, de aztán ünnepi nyugalom áradt szét gyönyörűszép szívemben: a Perc utcai fiúk a jelek szerint éppen mást és máshol rugdostak. Senkinek nem könnyű mostanában.

Tradicionális Mikulás