Mindemellett viszont zeneszerzőként is letett az asztalra ezt-azt. A Membran trió tagjaként, később szólóban is megmutatta, mire képes a gépek mögött. Basic című lemezére, majd a Travel Agency EP-re a legkeményebb amerikai MC-k közül válogatta a közreműködőket, mások mellett rappelt neki eLZhi, Blu, Medaphoar vagy Invincible, de odatette magát a producerként ugyancsak magasan jegyzett Black Milk is s a sor hosszan folytatható.

Legújabb, Just című, néhány hete megjelent lemezén azonban csupán illusztráció a nagyon ritkán felbukkanó emberi hang, egyszerű hangminta – lényegében instrumentális anyagról van szó. (Megnyugtatásul: Cadik egyáltalán nem fordított hátat a rappereknek. 2012-re közös lemezt ígér a kiváló Ben Sharpával, a dél-afrikai hip-hop közösség meghatározó alakjával.)

Többszöri hallgatás után még mindig áll az első érzés: bár a legtöbb hivatásos MC valószínűleg bármelyik zenére szívesen szövegelne, cseppet sem hiányoznak a beatekről a rímek. A tizenkét track egyike sem fullad unalomba, miként az egyébként gyakran előfordul az instrumentális lemezeknél...

Ennek oka pedig: mindig akad valami új felfedeznivaló, mindig be tud húzni a széttekert basszus, a hangulatok és a ritmusok váltakozása. Az erősen ajánlott, kristálytisztára kevert korong Just Drums című hatásos antréja után gyorsan a kedvencek közé emelkedett a Last Vinylist, ahogy a Sleepoverről és a Blue Mamáról is csak az elismerés hangján szólhatunk, és így van ez a bónuszként megjelölt, egy korábbi S*10-kiadványon már megjelent Kick, Snare, Soullal is, amelynek címe mondjuk ars poetica is lehetne: lábdob, pergő, lélek.