Sajátos időutazás az m2-t nézni, persze nem előre, hanem visszafelé suhanunk, olykor éveket, máskor egész évtizedeket. Ha az ember csak úgy gyanútlanul, minden előzetes felkészültség nélkül ül a képernyő elé egy hétköznap délelőtt, beletelik kis időbe, amíg felfogja: kísértettévét néz, nem valódit. E zavarodottság a tévé honlapján lévő olvasói megjegyzésekből is tetten érhető. Vegyük például a Vidrák és kagylók egy Kuril-sziget partjai mentén, Onyekotán című műsort, amelyhez az írja a „feketevipera” nevű kedves néző: „érdekes volt Bálint Andrást narrátorként hallani, ilyen szerepkörben még nem találkoztam vele, de szerintem jól megoldotta a feladatát. Csak az a probléma a filmmel, hogy a képminőség picit rosszabb a megszokottnál, de azt is sajnálom, hogy csupán ilyen kevés rész készült el a sorozatból. Mindegy, érdeklődve várom a folytatást, biztosan nem fogok csalódni”.

Mondjuk ki: a film „bolhás” volt, ha úgy tetszik, zsizsikes, a színek meg tompák, fénytelenek. Na de mit is várhatnánk egy jó húsz évvel ezelőtt készült filmtől (az évszámot jellemzően már ki sem merik írni az ajánlóban), s az is igaz, hogy Bálint András évek óta nem hallható narrátori feladatkörben. Legalábbis mostanában készült dokumentumfilmben.

Át vagyunk verve.

Nézzük Jankovics Marcellt, amint a lineáris és a körkörös időről vagy épp a csillagokról beszél, és dörgöljük tovább a szemünket: bár zakója szabása időtállónak tűnik, fiatalos arcvonásai mégis segítenek eldönteni, hogy bizony a rendszerváltás korszakából való, húsz éve készült ismeretterjesztő adást nézünk, igaz, a meghívott két vendég, Vekerdy Tamás és Szilágyi Ákos már akkor is kitűnt okos, szelíd mondataival. „A történelemnek vannak híg és sűrű időszakai” – hangzik el az adásban, amivel egyet is értünk, tudván, hogy most a televíziózás időszakában nem a sűrű, hanem a híg időszakot éljük. Felhígul minden, leginkább a szakmai színvonal meg az igényesség. S nincs már nekünk Rodolfónk sem, aki megjelenne a képernyőn, kikacsintva, hogy „vigyázat, csalok” – vagy inkább: csalnak. Úgy tesznek, mintha egy rendes tévécsatornát üzemeltetnének, pedig csak kotorásznak kicsit az archívumban, s előhúznak belőle ezt-azt, amit különösebb koncepció nélkül odavetnek elénk. Ha a Família Kft. 385 epizódja akad a kezükbe, akkor azt morzsolják, ha a kilencvenes évek könnyűzenei slágerei, akkor Retro címmel összecsapnak egy sorozatot, és nézhetjük egymás után Postássy Julit a Neotonnal meg az Apostollal keverve. „Mikor fütyörészem a slágeromat, táncra kelnek a bányalovak” – énekli az exoticos Sipos F. Tamás csütörtök délelőtt, jaj, ő is hogy megöregedett azóta, sopánkodunk, persze csak a saját ifjúságunkat siratjuk, amikor Trabanttal szállni még valóban élvezet volt, vagy majdnem az.

„Ha a közszolgálati médiára szánt pénz tíz százalékát megkapjuk, akkor meg tudjuk csinálni, amit elképzeltünk. Ez talán nem telhetetlen igény. Ha fontosnak tartják, teremtsék meg a feltételeit. Ha nem teremtik meg, akkor valószínűleg nem tartják fontosnak. (…) Reményeim szerint nem m2 lesz a neve. Ugyanabban az órában ugyanazt a típusú műsort láthatják, figyelembe véve, hogy a gyermekes családokban mikor ki van otthon. Lesz iskolába, óvodába induláshoz alkalmas háttérműsor, vasárnap reggel Hagyd aludni anyát és apát! sáv. A délelőtt az otthon lévő szülőké, és a kicsi vagy épp beteg gyerekeké. Lesz főző-, divattanácsadó, problémákat boncolgató, nevelési vagy egészségügyi tanácsadó műsor, családi kör típusú adás, reggel gyerekhíradó és saját harangszó gyerekrajzokkal. Az iskolából hazaérkező gyerekekre is gondolunk, műsorra tűzünk nekik szóló szappanoperát, iskolai reality show-t.” A szép emlékű Süveges Gergő nyilatkozta ezt, még m2-intendánsi, meglehetősen kurta korszakából, amikor még elhitte – vagy elhitette velünk –, hogy igazi családi csatorna válhat a mindig is mellőzött, egyfajta zabigyerekként kezelt adóból. Ő ma már újból egyszerű műsorvezetőként, az m1-en, a Megoldások magazinjában váltja aprópénzre hajdani álmait, nekünk meg itt maradt ez a pókhálóval beszőtt, penésszel bevont, dohos befőttes kamra.

Beszáradt szirupokkal, lejárt szavatosságú konzervekkel.