Magács László igazgató elégedetten sétál az egykori büfében. Nincs miért bánkódnia. Csak az épülettől és a pesti oldaltól búcsúzik. Budára költözik jelenlegi stábja jó részével, hogy kicsit mást és máshogy – de a Merlin kulturális szellemében – csináljanak. Az évek óta zárva porosodó Átrium filmszínházat adja át nekik a Budapest Filmen keresztül a főváros, amely a napokban kötött közhasznúsági szerződést Magácsékkal. Ez nem jár tetemes állami támogatással, noha az egyhangúlag elfogadott előterjesztés szerint „a főváros művészeti életében hiánypótló szerepet tölt be a színház, amely a magyar színházművészetet nemzetközi kontextusba helyezi, emellett működésében kiemelkedő szerepet kap az ifjúság színházi nevelése”. Az előző közszolgáltatási szerződés – fura módon – év végén lejárt. A 2011-es év utolsó három hónapjára kétmillió forintot szavazott meg az alapítványnak a közgyűlés.

„Film – színházként” szeretnék működtetni a különleges art deco belső teréről ismert Átrium mozit

Állítólag év végéig eldől az Átrium jövője: bérleti díjat kell-e fizetni érte újabb öt évig, vagy megvásárolható. Magács ez utóbbit preferálná, különösen, hogy – egy korábbi cikkünk olvasása után – összefogott azzal a csapattal, amely két éve megnyerte a Budapest Film Zrt. által a hely fenntartására és működtetésére kiírt hasznosítási pályázatot. Faragó Balázs projektmenedzser akkor elmondta lapunknak, nonprofit kft.-jük kulturális helyként, többek között független színházak befogadóhelyeként, kiállítótérként és filmfesztivál helyszíneként képzelte el az egykori mozit. De a projekt a politikai pingpong áldozatává vált, mert bár a Budapest Filmmel többször módosított előszerződés készült, a kontraktushoz a főváros akkori gazdasági és kulturális bizottságának beleegyezése kellett. Utóbb aláírták a végleges szerződést is, de ennek hatálybalépéséhez szükség volt a bizottsági jóváhagyásokra. Ezek azonban nem születtek meg, mivel mindkét grémium megszűnt az új városvezetés hatalomra kerülésekor, és a tendergyőztesek hosszú ideig azt sem tudták, kivel tárgyalhatnának. Az Átriumot magánpénzből akarták működtetni, a felújítást meg bankhitelből és saját forrásból képzelték el.

Magács és Faragóék nonprofit kft.-je együtt működteti a „film – színházat”, amelyben ugyanakkora szerepet kap a mozi, mint a színház. Magács László lapunknak mesélt is arról, miféle produkciókban gondolkodik. Természetesen viszik tovább az angol színházi vonalat, amelyet a Merlinben elindítottak. Az egyik legnagyobb dobásnak Az ördög című darab ígérkezik, amelynek főszerepére igazi világsztárt kértek fel. A rendező szerint John Malkovich után kiált ez a Molnár Ferenc-mű. Megállapodás még nincs, tárgyalnak a színész ügynökségével. Azt is tervezik, hogy beszélgetésre invitálnák a Magyarországon forgató filmsztárokat, és retrospektív minifilmfesztivált szerveznének a személyük köré.

A hazai mezőnyből is kerestek visszatérő fellépőket. A koncepciót megzavarhatja, ha a Trafó ügyvezetésével Bozsik Yvettet bízzák meg, mert az Átriumban az ő csapata és a Forte Társulat kapna kiemelt szerepet. (A Trafó művészeti vezetője a fortés Horváth Csaba lenne, ha Bozsik nyerne a pályázaton.) Kérdés, melyik hely élvez akkor elsőbbséget. A színházak közül a Pintér Béla és Társulatával, a Kaposvári Egyetem színművészetiseivel, a Maladypevel és a HOPParttal egyeztek meg Magácsék. A zenéért Bogányi Gergely és Selmeczi György felel, és helyet adnak a kortárs drámának, kerekasztal-beszélgetéseknek, a dzsessznek és az irodalomnak.

Az új hely vezetői klubrendszerben (private members club) gondolkodnak. Különböző fokozatú, többféle kedvezménnyel járó támogatói kártyát lehetne váltani náluk. Ezen keresztül tárolnák például a néző színház-látogatási és kávézási szokásait. Az Átriumba lépve a hosztesz mindig tudná, hogy – teszem azt – Kovács úr a croissant-t kedveli és az ablak mellett szeret ülni, a közönségszervezők pedig azt, ki nem állhatja a zenés előadásokat, kizárólag a kortárs táncért rajong. A direktor abban reménykedik, az első évben a nézők 5, a másodikban 25, a harmadikban 60, a negyedikben már 70-80 százaléka kártyás lenne, ezzel növelnék a lojalitást, az egyéni felelősséget. (Persze nem zárnák ki a körből a kártyával nem rendelkezőket sem.)

Januárban kezdődne az Átrium átépítése, először csak röpke tisztasági festéssel, amikor eltüntetik a hetvenes–nyolcvanas években elhelyezett szörnyűséges „adalékokat”, például az aranyszínű spotlámpákat. A legnagyobb beruházás egy mobil színpad lesz, és úgy tervezik, február 26-án egy mozifilm színházi adaptációjával, a Cukorfalattal megnyílhat az új intézmény.

Magácsék szerint körülbelül 30 millióba kerülne az egy hónapos rekonstrukció, az éves büdzsé pedig tízszer ennyi. A költségvetés felét a jegybevételekből és a mecénástámogatásból remélik. 160 előadást terveznek, a nézőtéren háromszáz nézővel kalkulálják a telt házat. A jegyek ára 1500 forint körül lesz, kivéve, ha mondjuk megállapodnak Malkovichcsal. Húszszázalékos állami részvételt várnak, valamint jelentős összeget a kártyarendszerből. Ráadásul szívesen bérbe adják majd a házat, de csakis kulturális produkcióknak. A Merlinnel ellentétben itt nem lesznek partik: a bulikat alighanem a mozinak helyet adó Margit körúti lakóházban élők sem tűrnék el.