Gügyögés helyett

2011-12-23

A rossz könyv, tudjuk, mind ugyanúgy rossz, de a jó százféle.

Most megint nőírókról fogok írni, biztosan lesz, aki csak legyint: ennek ez a mániája! És valószínűleg igaza is van.

Mert nehezen viselem, hogy a legtöbben azt hiszik, az a nőkönyv, amelynek szerzőjét a reggeli műsorban így kérdezi a Magyar Televízió (!) műsorvezetője (?): „Hát egy háromgyerekes anyuka életében, … család életében, … neked, mit jelent a… szeretet?” Ameglepő folytatás pedig: „Hát nyilván mindent.” „Mindent?!” (Nehéz a szavak sokat sejtető keresését és a hanglejtést írásban visszaadni!)

De miközben a gügyögés kultusza a kereskedelmi tévékről átterjedt a köz pénzét költő – és állítása szerint szolgáló – csatornára, magam nem tudok betelni azzal, hogy az utóbbi időben óriási verseny alakult ki: melyik nő tud jobb irodalmi szöveggel előrukkolni! Lenyűgöz műveikben a nagyon is sokféle hang, eltérő tematika és gondolkodásmód. A rossz könyv, tudjuk, mind ugyanúgy rossz, de a jó százféle, még akkor is, ha van közös cél: az irodalmat is évszázadok óta uraló férfi látásmód elvetésével a világot női szempontból bemutatni.

„Amikor én »női irodalomról beszélek«, nők által írt »női tapasztalatokat« művészi formában megragadó szövegekről beszélek” – szögezi le például Bódis Kriszta a Nemcsak Nem című új internetes folyóirat első számában. „A »női testről«, a »női életútról« való írás erősebb, meg tudja fogni a »női szerepeket«, és »női szempontból« tud társadalomkritikát adni” – írja ugyanitt Kiss Noémi. Van tehát folyóiratuk már, voltak antológiáik (az Éjszakai állatkert, a Szomjas oázis, a Dzsungel a szívben, A szív kutyája), és van, ahol beszerezhetők a szövegek: az Irodalmi Centrifuga e-kiadó SMS-ért cserébe küldi a számítógépre az elektronikus könyvolvasóra letölthető műveket. Többek között Gordon Agáta furcsa szerkezetű könyvét, a Magdolna lányait. Ennek egyik szereplője József Etella, a „nagy költő elfeledett nővérének megtestesülése”, aki így foglalja össze az életét: „Volt egy gyönyörű nővérem meg egy sírós kisöcsém, és sehol nem látszottam én. Középen húztam mélyre szorítva, fölöttem világlott az ék.”

A jó írást olvasni: az az én mániám.