A bor jó ajándék, és – a beidegződésekkel ellentétben – nem csak férfiaknak. Vannak kifejezetten nőies borok, és ezek nem feltétlenül édesek vagy – ahogy a félédes, félszáraz tételeket szoktuk nevezni – maradékcukrosak. Vannak olyan szőlőfajták, amelyek illatos, parfümös, behízelgően aromás borokat adnak. Ezek közül a legtekintélyesebb kétségkívül a fűszeres tramini és a „legszőlősebb” illatú sárga muskotály, amelyből az igazán szép bor bizony drága is lehet, de az olyan hazai nemesítések, mint az Irsai Olivér vagy a cserszegi fűszeres már versenyképes áron elérhető, szép ajándék lehet fiatal és „kortalan” nőismerőseinknek egyaránt.

Magyarországon a maradékcukros vagy desszertborokat hagyományosan nőies boroknak tekintjük (talán azért is, mert ez utóbbiakban, például egy nemesebb aszúban az alkohol szintje fajlagosan alacsonyabb), ez is olyan tévhit, amellyel érdemes leszámolnunk. Némi édesség a borban remek kiegészítője vagy ellensúlya lehet bizonyos fűszereknek, például az ázsiai jellegű csípősöknek vagy ételkészítési technológiáknak (füstölés), így a férfiak poharában ugyanolyan létjogosultságuk lehet, mint a nőkében. Igaz, ünnepekkor talán kevesebben esznek egzotikus fűszerezésű ételeket, a nagy családi asztalokra ilyenkor jellemzően hagyományos karácsonyi ételek kerülnek. Leveshez nem, így halászléhez sem nagyon szokás bort feladni, előtte viszont érdemes aperitifet inni, amely véletlenül se legyen pálinka, amit érdemes a végére hagyni digesztívnek, vagy is emésztést segítő itókának. Ha előre iszunk a medve bőrére vagy a szakácsné egészségére, csak kiütjük az ízlelőbimbóinkat, amelyeket egy pohár száraz pezsgővel vagy könnyű, savas, száraz fehérborral fölfrissíthetünk. (A sűrűbb, gyufatésztától kiadósabb bajai halászléhez viszont nyugodtan ihatunk egy pohárka zweigeltet vagy kadarkát.)

Az, aki az amerikai behatásnak engedve pulykát tálal második fogásnak, magára vessen, a rántott halat tálalóknak viszont azt tanácsoljuk, ne csak a halat, de a köretet is vegyék figyelembe, amikor bort választanak. Ha például krumplisaláta kíséri, savasabb, könnyebb fehérbort igyanak hozzá, de ha semlegesebb a garnírung, ám nehezebb, „húsosabb” a hal, jöhetnek a nagyobb testű fehérek, például a mostanában olyan népszerű, fahordós érlelést is kapó chardonnay­k. A harcsapaprikásra szavazók bora a kadarka, a töltöttkáposzta-hívők pedig a nagy testű, barrikolt, vagyis tölgyfa hordóban érlelt (szalonnabarátság!) fehérek mellett sillert (a rozé és a vörösbor közötti pirosbor) vagy egy vékonyabb merlot­t választhatnak. Ez nagyban függ a „tejfölhasználattól” is!

Végül a bejgli. Alapszabály, hogy a desszertbornak édesebbnek kell lennie a süteménynél, ami azonban nem föltétlenül jelenti azt, hogy aszút kell nyitni: egy késői szüretelésű desszertbor vagy egy édes iskolázású szamorodni tökéletes választás lehet. Ez utóbbi igen jól érzi magát dió társaságában. És ami a legfontosabb: legalább karácsonykor minden magyar asztalon legyen tokaji. Az aszú nemzeti kincs, nyugodtan legyünk büszkék rá és általa magunkra, amikor karácsonykor felbontunk egy üveggel, és akár magában elszürcsölünk egy pohárkával ebből a páratlan italból.

Aszalt gyümölcsök, méz és fűszerek, de némi citrusos frissesség és gyümölcsösség is van benne, majd meglátják. Aszút tehát minden ünnepi asztalra!

További boros ötletek: a borbarhorda.hu-n