Balsors és víg esztendő
Nyilvánvalóan azért, hogy az új törvény s főleg az alkotmányozási tett történelmi jelentőségét a közvélemény a rangján kezelje. Ehhez bizony formálni kell a köztudatot, irányt és párhuzamokat kell mutatni. Beemelni az eseményt a nemzet nagy pillanatai közé. Például egy ilyen kiállítással, amely indíttatását tekintve Kerényi Imre festészeti projektjéhez hasonlítható, bár rangját tekintve messze nem. Itt most a nemzettudatot meghatározó klaszszikus alkotások vonulnak fel nagyrészt, s a nemzeti kultúr- és jogtörténet legféltettebb dokumentumai közül jó néhány. A kiállítást Orbán Viktor miniszterelnök fogja megnyitni január 2-án, másnaptól pedig a nagyközönség is láthatja az „alkotmányozó” tárlatot – hangzott el a szerdai sajtótájékoztatón.
A kiállítás fő attrakciója Munkácsy Mihály Honfoglalás című hatalmas festménye, amelyet erre az alkalomra hoztak át a Parlamentből a budai Várba. A tizenhárom és fél méter széles, négy méter magas kép még soha nem hagyta el az ország házát, mióta 1929-ben odakerült (habár már 1893-ban elkészült). Előtte azonban több helyen is őrizték, járt Párizsban is. Ötletadója Jókai Mór volt, aki az egyik magyar vezér alakjában látható is a festményen, csakúgy, mint maga a festő. Eredetiben nagyon kevesen láthatták eddig, hiszen a kormányülések termében őrizték. Mindenképp üdvözlendő, hogy most a nagyközönség elé kerül a maga valóságában. Átszállításához és restaurálásához 15 millió forintot adott a Nemzeti Kulturális Alap (NKA), mondta a sajtótájékoztatón L. Simon László, az Országgyűlés kulturális bizottsága és az NKA elnöke. Azt már csak a kiállítás sajtóbejárásán elejtett szavakból lehet sejteni, hogy a Honfoglalás esetleg nem is kerül vissza a Parlamentbe, vagy nem abba terembe, ahol eddig látható volt. Eredetileg Munkácsy sem oda szánta, hanem az ülésterem szónoki pulpitusa fölé.
A Hősök, királyok, szentek címet viselő tárlat megnevezése nem ez lett volna, említette Bellák Gábor kurátor. Sokáig a Balsors és víg esztendő munkacím motiválta a koncepció kialakítását, amit a múzeumi gyakorlatban szokatlan újévi megnyitó is erősített. Végül azonban nem merték a negatív csengésű „balsorsot” vállalni, a tematikát azonban meghatározták a Himnusz és a Szózat sorai. Szerzőik és dallamaik szerzői is jelen lesznek portréikkal történelmünk nagyjai közt. Nem tudományos és nem alkotmánytörténeti kiállításról van szó, hangsúlyozta a kurátor, hanem a nemzeti identitásunk főbb elemeinek a képzőművészeti, kultúrtörténeti vetületét kívánták bemutatni.
A tárlat hat terme mindegyikének berendezését a két nemzeti imádság valamely sora ihlette. A Honfoglalás terme például az „Általad nyert szép hazát...” címet viseli. Egyébként e teremben a főmű mellett olyan kevésbé ismert történelmi kompozíciók is megjelennek, mint Than Mór képe, az Attila lakomája vagy Pázmándytól a Szent István és a magyar királyok című allegória.
A kiállítás első fele a nemzet diadalmasabb korszakait idézi. Külön termet szentelnek a Hunyadiaknak. Itt látható például Benczúr Gyula két hatalmas Mátyás-pannója, a Diadalmas Mátyás király és a Mátyás király fogadja a pápa követeit, de bekerültek a kolozsvári Mátyás-szobor makettjei is, s felújítva Madarász Viktor Hunyadi siratása című képe, melynek a hátterében eddig nem látott részletek kerültek „napvilágra” a restaurálás nyomán. Külön termet kap a reformkor, szintén eddig kevéssé ismert ritkaságokkal, mint például Szále Istvántól a József nádor fél évszázados jubileumára festett allegória, de olyan ismert művek is, mint a Lánchíd alapkőletétele vagy Amerling Széchenyi-képe az Akadémia elnöki szobájából.
A kiállítás második fele a nagy nemzeti tragédiák, elbukott szabadságharcok pillanatait idézi, de olyan momentumokat, amelyekből mégis erőt meríthetünk. A „Vert hadunk csonthalmain...” című teremben például Madarász Dózsa népe, Székely II. Lajos megtalálása jelenik meg, de oly kevéssé ismert művek is, mint Than Mórtól a Nyáry és Pekry elfogása.
A tárlat nem céloz művészettörténeti átértékelést, tudtuk meg, viszont felfedezést jelenthet az ismert festmények (szó szerinti) új megvilágításba helyezése, s néhány eddig árnyékban maradt alkotó is teret kap. Például Varga Nándor Lajos, aki az 1934–35-ös Magyar múlt című fametszetsorozatával került be a klasszikusok közé. A képeken és szobrokon kívül látható lesz néhány nagyon fontos alkotmányjogi emlék is, például Szent István törvényeinek legkorábbi írott forrása, az Admonti-kódex, a Tripartitum vagy az 1949-es Rákosi-féle alkotmány. Összesen mintegy 111 mű és dokumentum szerepel majd a kiállításon.
