Információink szerint azonban ez a helyzet csak átmenetinek tekinthető, a kormányzat tervei szerint jövő év áprilisától a kulturális-közművelődési intézmények fenntartása a megyei kormányhivataloktól átkerülne a Nemzeti Erőforrás Minisztérium kulturális államtitkárságának irányítása alá. Az elképzelések szerint a tárca mind a 19 megyében létrehozna egy-egy középszintű intézményfenntartó szervezetet (a nevét csak később határozzák meg), amelyekbe az adott megyében működő múzeumokat-könyvtárakat-levéltárakat integrálnák. Ezzel a lépéssel egy kézbe kerülhetne a kulturális intézmények működtetése és szakmai felügyelete.

A könyvtári szakmai érdekvédelem pillanatnyilag nem szívesen latolgatja a változásokkal járó esélyeket. „Aligha találunk most olyan megyei könyvtári vezetőt, aki a kormány elképzeléseit hajlandó volna kommentálni” – hárította el érdeklődésünket az egyik érintett. Részint, mert nem tudják, mit hoz a jövő, részint pedig azért, mert a költségvetés elfogadása előtt néhány nappal nem volna szerencsés a véleményüket nyilvánosságra hozni – hangzott az indoklás. Az egyik vidéki nagyváros könyvtárának vezetője – neve elhallgatását kérve – kérésünkre mégis felvázolta, mit gondol az átszervezésről. Az igazgató mindenekelőtt emlékeztetett: az ország megyei könyvtáraiban durván tíz éve folyamatos leépítés zajlik, amelynek nyomán jókora különbségek alakultak ki. Az intézmények hatvan-hetven százaléka leszakadóban van, a többiek – a szerencsésebb gazdasági helyzetnek (és/vagy) a fenntartói hozzáállásnak, filozófiának, érdekérvényesítő erőnek köszönhetően – kielégítően működnek.

A nagy kérdés az, hogy az integráció után minden marad-e a régiben, vagyis csak a fenntartó változik-e, a tendencia pedig nem – avagy bevezetnek egy ellátási sztenderdet, tehát kiegyenlítik-e a különbségeket. Mivel azonban arra bárki mérget vehet, hogy itt belátható időn belül egy fillérrel sem lesz több állami pénz, ez csak úgy képzelhető el, hogy a lecsúszókat a jobb helyzetben lévők rovására húzzák fel. Ha így lesz, az utóbbiak nem fognak örülni – mondta a könyvtárvezető. Nagy kérdés persze az is, hogy az állam a megyei könyvtárakhoz is úgy áll-e majd hozzá, mint az országos közgyűjteményekhez, ahol, mint ismeretes, húszszázalékos elbocsátás kezdődött; valamint az, hogy az új „rendszergazdák” miként lesznek képesek kezelni a változó olvasói szokásokat, közelebbről a digitális tartalmak iránti érdeklődés növekedését. Ha jól reagálnak, a komplexitásra épülő szisztémával akár még javulhat is az ellátás színvonala.

A múzeumoknak is jobban tetszene a közvetlen minisztériumi felügyelet. A Megyei Múzeumok Igazgatóságainak Szövetsége november végén levélben fordult a Nefmihez azt kérve, hogy intézményeik pénzügyi és szakmai irányítása ne a MIK-ekhez kerüljön, hanem a tárcához. Két lehetséges megoldást vázoltak fel a MIK-ek helyett: az egyik szerint a Nefmi közvetlen irányítása alatt, önálló költségvetési szervként működhetnének a megyei múzeumok, a másik elképzelés szerint a Nefmi egy már meglévő középirányító szervéhez kerülhetnének.

Mint Kálnoki-Gyöngyössy Márton, a szövetség elnöke lapunknak elmondta, mindkét változatnak az lenne az előnye a MIK-ekkel szemben, hogy a múzeumi rendszer értékei megmaradnának az átszervezés után is. Ezen értékek között említette például a rétegzett múzeumi hálózatot, mely így egységes maradhatna egy központi, országos vezetés alatt. Ellenkező esetben mind a tizenkilenc megyei múzeumi szervezet külön-külön irányítás alá kerülne, olyan hivatalok részeként, ahol nem lehetnek a múzeumi szempontok az elsődlegesek. Az általuk kívánatosnak tartott középirányító Nefmi-szerv jól össze tudná hangolni a múzeumok munkáját, gazdaságosabban tudná működtetni őket, és dinamizálni tudná szolgáltatásaikat. Ennek a szervnek fenntartói jogai lennének, az igazgatói kinevezés és az intézményalapítás vagy -megszüntetés kivételével. A megyei múzeumok költségvetését is ez hagyná jóvá. Létrejöttéről azonban legkésőbb január közepéig döntést kellene hozni.

A megyei levéltárak megkönnyebbüléssel fogadták az átszervezések hírét: az eddigi fenntartóik anyagi ellehetetlenülése miatt az intézmények már annak is örültek, hogy a kormányhivatalokon keresztül januártól közvetlen állami fenntartásba kerülhetnek. Érdekvédelmi szervezetüket (Önkormányzati Levéltárak Tanácsa) viharsebesen át is keresztelték: az új helyzethez alkalmazkodva Megyei és Városi Levéltárak Tanácsa néven működnek tovább.

A levéltárak amiatt is fellélegezhetnek, hogy átmenetileg lekerült a napirendről az a kormányzati elképzelés, miszerint az intézmények szakmai felügyelete a kulturális államtitkárságtól átkerülne a közigazgatási tárcához. A levéltárak ugyanis attól tartottak, hogy ezzel a lépéssel elveszíthetnék a kulturális-közművelődési feladataikat, és a jövőben az állam kizárólag a közigazgatási tevékenységükre tartana igényt, amivel egyszerű segédhivatalokká degradálódnának. Ráadásul egy ilyen megoldás további forrásmegvonással és létszámleépítéssel járna.

„Pedig a levéltáraknak már nincs hova hátrálniuk, az elmúlt öt évben a költségvetésük 25-30 százalékkal csökkent, egyúttal kénytelenek voltak megválni a munkatársaik negyedétől” – állítja Tyekvicska Árpád, a Magyar Levéltárosok Egyesületének elnöke, aki szerint egyes megyei levéltárak már a kötelező feladataikat sem tudják ellátni a szűkös források miatt. Ráadásul a helyzet jövőre sem javul: az idén a tavalyihoz képest 15 százalékkal szűkebb büdzséből gazdálkodó levéltárak legfeljebb a 2011-es állami támogatással számolhatnak. Persze csak akkor, ha az újraírt büdzsé nem hoz további megszorításokat az ágazat számára.

A könyvtáraknak már most is csak alig egyharmada működik kielégítően