A napjainkban 48 tagot tömörítő klub a kerek évforduló alkalmából emlékezetes módon tiszteleg az elődök előtt: a Kölcsey Kongresszusi Központban január 10-ig látogatható a klub egykori és mai tagjainak műveiből összeállított tárlat, és a ma már közhasznú egyesületként működő szervezet kiadásában kijött a nyomdából az a forrásértékű kötet, amely az elmúlt nyolcvan évnek állít emléket szövegben és képben.

A klub egykori elnöke, az 1985-ben fiatalon elhunyt Vadász György A debreceni fényképezés kezdetei című írásából tudjuk, hogy Debrecenben az első állandó fényképészműtermet 1864-ben alapították, 1892-ben már térhatású képekből, úgynevezett sztereofotográfiákból rendeztek kiállítást az Arany Bika Szállóban, és a XIX. század utolsó évtizedében már több tucat amatőr fényképész tevékenykedett a városban. A fotografálás azonban nem rekedt meg műkedvelői szinten, amire ékes bizonyíték Bodzó Sámuel debreceni rendőrfőkapitány, lelkes amatőr fotós esete, aki a kellemest a hasznossal vegyítve létrehozta Debrecenben az első fényképes bűnügyi nyilvántartó rendszert. Kortársa volt Haranghy György banktisztviselő, a debreceni fotóművészet nemzetközi rangú kiválósága, aki 1902 és 1910 között minden hazai és nemzetközi fotópályázatot megnyert, amin csak indult.

A fotózás szenvedélye megérintette a város politikai vezetését is: ma már kevesen tudják, hogy amatőr fényképész volt Debrecen legendás polgármestere, Vásáry István, valamint a mára elfeledett Zöld József alpolgármester, akik országos vándordíjat alapítottak a legjobb fotósok számára. A krónika 1931 és 1945 közé teszi a Debreceni Fotóklub aranykorát, amikor Aszmann Ferenc vezetése alatt hivatásos és amatőr fotográfusok – Horváth István, Hapák József, Csanády Ákos és mások – sorra nyerték az országos és nemzetközi pályázatokat, 1938-ban pedig sikerült egy olyan színvonalas tárlatot rendezniük a debreceni Déri Múzeumban, amelyet 15 ezer látogató tekintett meg.

A háború viszontagságaiban, majd a kommunista diktatúra viharaiban szétesett klubot 1958-ban Kónya László szervezte újjá. Átütő sikert az 1967-ben a Kossuth Lajos Tudományegyetemen megrendezett Műhely ’67 kiállítással sikerült elérni: az „új hullámos” tárlat hatalmas visszhangot vert a művészeti életben. Ezt az örökséget vitte tovább az 1975-ben Horváth István vezetésével megalakult Debreceni Fiatal Fotósok Stúdiója, amely először a Fiatal Művészek Klubjában mutatkozott be Budapesten. Az említett Vadász György halála után Vencsellei István vezette a fotóklubot, 2008 óta pedig Máthé András – egyben az említett jubileumi kötet szerkesztője – irányítja az egyesületet. Mint elmondta, a tagság ma is ugyanolyan vegyes összetételű, mint az alapítás idején: van köztük tanár, orvos, jogász, nyugdíjas, munkanélküli, órásmester, informatikus, környezetvédő, kulturális szervező, autószerelő és agrármérnök. Elmondása szerint a jelenleg a Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtárban és Művelődési Központban működő klub tagjainak elismertségét rangos díjak jelzik: H. Csongrády Márta és Horváth Katalin eddigi munkásságért Holló László-díjat kapott, Vencsellei Istvánt pedig a Magyar Kultúra Lovagjává választották.

Akik ellátogatnak a Kölcsey Központban megrendezett kiállításra, a kiállított művek mellett szenteljenek figyelmet maguknak a gépeknek is: a vitrinekben ugyanis muzeális értékű, kiváló állapotban megmaradt, csodaszép fényképezőgépeket látni Máthé András és Horváth Katalin gyűjteményéből. Van köztük özönvíz előtti Canon, Kodak, Szmena, Praktica és Polaroid, de szép számmal akadnak olyan gépek is, amelynek gyártóját a nagyközönség már hírből sem hallotta. Láthatunk Imperiált, Yashicát, Mamiyát, Taylor-Hobsont és Schneider-Kreuznachot – a digitális nemzedék számára ócska kacat, de mind-mind ipari remekmű, szépség és szenvedély forrása a maga idejében.