Az üzleti utazókra szakosodott –márpedig ilyenből sok volt az egykori gyarmatbirodalom fővárosában – Business Traveller nevű szaklap úgy döntött, megnézi, melyik légitársaság nyújtja utasai nak a legjobb fedélzeti borkínálatot.Ha borról van szó, az angolok nem ismernek tréfát. Az átlag albioni borbarát tudása és tapasztalata lenyűgöző, amit csak részben magyaráz az a tény, hogy a borissza angoloknak – a globális felmelegedés előtt – hazai borban persze nem igazán lehetett osztályrészük, így már „kényszerűségből” is a francia, olasz, portugál borok nagy fogyasztóivá és értőivé váltak. Folyamatosan képezik is magukat: kevés ország tekinthet vissza olyan komoly boriskolai tradíciókra, mint Anglia. Nem csoda, hogy az említett angol szaklap már 1985-ben, a legelső Cellars in the Sky (Pincék az égben) borversenyen is magasra tette a lécet. A brit borkereskedelem, illetve szőlészet és borászat legnagyobb szaktekintélyeit kérte fel a fedélzeti borok zsűrizésére. A maximalizmust hamar igazolta az élet: a Cellars in the Sky borversenytma a világ legrangosabbmegmérettetései között tartja számon a (borászati és turisztikai) szakma, a légitársaságok pedig kifejezetten presztízskérdést csinálnak a jelenlétből. A több mint két évtized alatt így nemcsak a verseny, de a versenyzők is sokat fejlődtek. Borportfóliójuk összeállításában a legnagyobb légitársaságok ma már nemritkán Master of Wineokat (MW; a borvilág létező legmagasabb szakértői fokozata) kérnek fel zsűrizésre. A Singapore Airlines például gyakorlatilag „sportot űz” abból, hogyMW-kkel tömött zsűrivel dolgozik, jó ideje például a borvilági szupersztárnak számító Steven Spurrier-vel is, míg az ausztrálok a hazai tévénézők számára sem ismeretlen Oz Clarkot is fölkérték, nem függetlenül attól a kézenfekvő poéntól, hogy bár ő angol, neve az ausztrálok angol becenevére (Oz) utal, így afféle turisztikai marketingértéke is van. A fedélzeti borkínálat összeállítói borvidékek, -fajták és -beszállítók százait tesztelik, míg összeáll a végleges borlap.

A kínálat részben évszakonként is változik, de még fontosabb a turista és az „első osztály” közötti különbség, nem is beszélve a nagy távolságokat átszelő járatok kínálatáról. Itt nemcsak arra kell gondolni, hogy az American Airlines pél dául a célállomás szerint is változtatja kínálatát, hogy így hangolja a fogadó ország (gasztro)kultúrájára az utasokat, de ügyelnek az extrém körülményekre is. 35 ezer lábmagasban ugyanis az ember ízlelőbimbói érzékenyebbek a savra és a tanninra (csersavra), így a leggazdagabb légitársaságok esetében még arra is van példa, hogy speciális, a felhők között tapasztalható légnyomást szimuláló kabinokban tesztelik a borokat.

Az idén hozzánk is megérkezett az Égi borospincékre magyarított elnevezésű verseny. A Business Traveller szaklap magyar „leánya” is maximalista volt. A verseny szakmai partnerének a Central European Wine Institute-ot sikerült megnyerniük, így a Horkay András és Kielmayer Krisztián vezette szakértőkből és üzleti utazókból álló zsűri a nemzetközi borversenyek szigorú módszertanával vizsgálta a borokat. Bár a Budapestről induló járatok téli menetrendjében kínált borokból csak négy kategóriát állítottak fel (Economy, valamint Business Class fehér- és vörös-), az első alkalommal nevező 12 légitársaságnak köszönhe tően így is sok tétel versengett. A legjobb fedélzeti borkínálat az izraeli El Al-é (3 kategóriában is az első három között végzett), figyelemre méltó teljesítményt nyújtottak a román és a portugál borok is.

Részletes eredmények a borbarhorda.hu-n