A malmői cigánykaraván
A harmadik évben a helyi önkormányzat, látván a sikert, országos támogatást kért és kapott, sőt megjelentek a magántámogatók is, így más európai országok roma művészeit is meg tudták hívni a szervezők. 2010-ben tovább szélesedett a résztvevők köre, jöttek Dél-Amerikából is, megjelentek a divatszakma képviselői és néhány roma származású filmrendező – akkor még filmek nélkül. De a nagy áttörést az idei év hozta: az immár EU-támogatással is bíró Roma Kulturális Fesztivál igazi nagy durranás lett.
Az ötnapos rendezvény már nem valamiféle belterjes roma kulturális esemény volt, hanem – a svédek nagy örömére – egy igazi folklórfesztivál. A mozikban cigány témájú filmeket játszottak, képviseltette magát az amerikai, az olasz, a brazil, a jugoszláv és a svéd filmművészet is, több frekventált helyen nagy sikerű roma hagyományőrző divatbemutatót tartottak, megnyílt egy fotóművészeti és egy képzőművészeti tárlat, mindennap workshopok, előadások kínálták magukat, és persze volt soksok zene és tánc…
Ha mindenütt leáldozna is a multikulturalizmus csillaga, hát Svédországban erre soha nem kerülhet sor. A bevándorlók klubjait, művelődési házait az állam támogatja, folyamatosan buzdít a hagyományaik óvására, az általános iskolákban a kisebbségi nyelveket is tanítják a hemsprak – azaz az „otthon nyelve” – nevű tantárgy keretében. Mindegy, hogy újonnan érkezőkről van-e szó, mint például most a szomáliaiakról, vagy régebbi jövevényekről, például a 800 éve Görögországból indult és az 1500-as években Svédországba érkezett cigányokról.
A helyzet régen persze nem volt ilyen rózsás, de idővel a vándorcigányok beilleszkedése is megkezdődött – legfeljebb a svéd lókereskedők lehettek rájuk mérgesek, mert kemény konkurenciát jelentettek nekik. A hatalom azonban mégis fogást talált rajtuk, mert akkor még nem voltak hajlandók letelepedni. Az üldöztetés odáig fajult, hogy a XX. század elején megszületett a svéd történelem legsötétebb törvénye: ez a vándorló cigányok kötelező ivartalanításáról rendelkezett. Az egyenjogúságot csak Erlander, majd Palme szocialista kormányai hozták meg a negyvenes–ötvenes években.
A letelepedett romákat mindig másként kezelték, őket azonnal befogadta a társadalom. Ez olyannyira igaz, hogy a svéd nyelvbe sok roma szó is bekerült, például a tjej, ejtsd csej, ami magyarul is csajt jelent, vagy az aludni – sova (ejtsd: szóva) – szó, amelyre viszont nincs is más svéd kifejezés.
A ma – tán már csak hagyománytiszteletből – még mindig vándorló svéd cigányok dolgoznak (leginkább alkalmi szakmunkákat vállalnak), jövedelmüket leadózzák, és gyermekeiket abba az iskolába járatják, ahol épp a szállásterületük van. Mindez biztosítja számukra a jogot, hogy aki rászorul, az állami jövedelempótló szociális támogatást is kapjon, amelyet mindig attól az önkormányzattól vehet fel, ahol éppen tartózkodik. A rendszer hibátlanul működik. A többségi társadalom immár úgy tekint a mintegy tízezer lelket számláló vándorló közösségre, mint Svédország egy kulturális színfoltjára, így aztán nem csoda, hogy a fesztivál egyik legsikeresebb attrakciója a malmői főtérre (a Gustav Adolf torgetre) egyenest az ötvenes évekből bekocogó, igazi vándorcigány lakókocsi volt.
Az utóbbi években Svédországba érkezett közel hatvanezer, főleg kelet-európai roma természetesen nem éli a svéd cigányok vándorló életmódját, velük szinte semmilyen kapcsolatuk nincs. Az ő integrációjuk jelenleg komoly problémának számít.
