Gördeszkával álmodnak
A 7Réteg című könyv kétféle embernek szól: aki gördeszkázik, és aki nem – mondja Galkó Máté, Magyarország egyetlen olyan kiadványának társszerkesztője, amelynek fókuszában kifejezetten ez a műfaj áll. Mármint a gördeszkázás. (A cím arra utal, hogy a gördeszka hét összepréselt falemezből áll.) Nem véletlen, hogy kerüljük a sport, pláne a hobbi vagy az időtöltés kifejezést: noha az outsiderek legfeljebb így tekintenek a műfajra, a deszkások kikérik maguknak ezt a meghatározást. A százhatvan oldalas, kemény borítós, félvászon kötésben megjelent 7Réteg már a negyedik a sorban. Az első kötetke 2008 végén jelent meg. A grafikákat, rajzokat, fotókat és egy kevés (többnyire versszerűen tördelt) szöveget magában foglaló könyv minden tartalmi elemét a gördeszkázáshoz így vagy úgy kapcsolódó, a szcéna aktív résztvevőjeként számon tartott egyéniségek jegyzik.
– A könyv alkotói gördeszkával kelnek, nappal deszkáznak vagy épp a zsánerhez kapcsolódó tevékenységet végeznek, mondjuk egy skateshopban dolgoznak, grafikaterveket készítenek különböző deszkás termékekhez, fotóznak, filmeznek, majd megint csak gördeszkáznak, még ebéd közben is, fejben. És ami a legfontosabb: a gördeszkával álmodnak. A gördeszkás mikor elindul otthonról, mindig azt nézi, hol találhat új lehetőségeket, még meg nem hódított, új helyeket – akkor is, ha már több ezerszer bejárta ugyanazt a szakaszt – mondja Galkó. Azt figyeli tehát, milyen sanszokat kínál a város, a környezet, amelyben él. – Aki egyszer tényleg deszkás lesz, örökké az marad, sosem hagyja abba – állítja a kötet egyik szerkesztője. Példáként Petrányi Zsoltot hozza fel, akit az egyik legrégebbi magyar gördeszkásként tart számon a szcéna, s aki talán ma már kevesebbet „hajt”, de azért van otthon deszkája. Egyébként ő, a Műcsarnok korábbi igazgatója mutatta be a kötetet szombaton a Gozsdu Manóban, ahol egyúttal kamarakiállítás is nyílt a kiadványban szereplő alkotásokból.
S hogy mi hívta életre a sorozatot egyáltalán? Galkó, mikor épp nem deszkán áll, könyvet szerkeszt, illetve egy kiváló budapesti könyvesboltban dolgozik, és egy extrémsport-magazin rovatvezetőjeként múlatja az időt, sok éve már. Egyik itteni kollégájával, az e357 művésznevű fotós-grafikus-dizájner-filmessel egyszer csak azt vették észre, hogy egyre gyűlnek az olyan anyagok, amelyek vagy terjedelmi, vagy pedig műfaji, szerkesztési, koncepcionális okokból nem férnek bele a negyedévente megjelenő folyóiratba. Ezek az ötletek viszont ugyancsak megérdemelték volna, hogy nyomdafestéket lássanak – e közös gondolkodás végeredménye lett a 2008 végén elkészült puha fedeles, fanzinszerű 7Réteg. A kiadvány abszolút sikert aratott a gördeszkások körében (és nem csak náluk), a reménybeli alkotók elkezdték felajánlani különböző műfajú munkáikat, logikusnak tűnt tehát, hogy folytatják. A második, 2009-es darab már kemény borítót kapott, az oldalszám felkúszott 100-ra, a tavalyi pedig már 120 oldalon jött. Az alapkoncepció azonban nem változott.
A művészek köre, valamint a szerkesztői szabadság foka viszont igen. Rengeteg munkát ki kellett hagyniuk az ideiből, annyian szerették volna viszontlátni műveiket, részint terjedelmi, részint pedig esztétikai okokból azonban nem tudtak mindent „betenni”. Ez nem is baj. Igazi nagy nevek is adtak már fotót, grafikát a 7Rétegbe, a tavalyiban például Terry Richardson, a világ egyik leghíresebb (és legbotrányosabb) reklámfotósa, és Ed Templeton is szerepelt műveivel. A 2011-es darabba Arto Saaritól, az Amerikában élő, finn származású, ugyancsak világhíres deszkástól, Michael Siebentől és a nyugat-európai galériák gyakori kiállítójától, Stefan Marxtól is kaptak alkotásokat. Kaptak: a 7Réteg ugyanis teljesen nonprofit kezdeményezés, honoráriumot egyáltalán nem tudnak fizetni a képekért és a szövegekért a majd négytucatnyi közreműködőnek. A kiadvány támogatóinak hála, talán kijönnek nullára.
A 7Réteg tehát, mint a cikk elején említettük, kétféle embertípusnak szól. A néhány száz fős kemény magon túl azoknak is, akiknek a gördeszkázás egyelőre talán nem több,mint az utcán idegesítően viselkedő kölykök hülyéskedése. – A laikusoknak éppen azt szeretnénk megmutatni – mondja Galkó Máté –, hogy a gördeszkások nemcsak hangoskodnak meg szétcsúszkálják a padokat, korlátokat –, hanem alkotó és gondolkodó emberek. Akik alapvetően különlegesen viszonyulnak a világ dolgaihoz.
