A három testvére Németországban, Amerikában és Brazíliában él. Magyar Judith sokat foglalkozik azzal, hogy összetartsa a családját. Minden évben meglátogatja Sao Paulóban élő édesanyját, aki a Magyar Házban dolgozik könyvtárosként. Magyarországra Judith huszonegy éves korában jött először.Amerikában született magyar szülőktől, akik a második világháború után vándoroltak ki. Az anyja és az apja először Brazíliába mentek, ott ismerkedtek meg egymással, és később költöztek át az Egyesült Államokba. Judith volt a családból az első, aki az USA-ban látta meg a napvilágot. A hatodik életévében járt, amikor visszatértek a brazíliai Sao Paulóba. Amerikai iskolába íratták a szülei, így lett – azazmaradt – az angol az anyanyelve. Vagyis, pontosít Judith, a magyar az anyanyelve (angolul: mother tongue), hiszen ezt tanulta az édesanyjától. Mégis otthonosabban érzi magát az angolban, amely számára native language (magyarul ez is anyanyelvet jelent).

Portugálul gyermekként, észrevétlenül tanult meg Brazíliában. Tizenkilenc éves koráig élt Sao Paulóban –és ma, amikor németül beszél, a latinos „örökség” és akcentus miatt még mindig gyakran megkérdezik: maga nem francia? Egyetemre az amerikai Connecticut államban járt (angol irodalmat tanult), és onnan került Németországba, ahol immár huszonhét éve él. Az akkori amerikai (de ugyancsak európai felmenőktől származó) férje kapott állást a németeknél; úgy tervezték, hogy mindössze két évig maradnak.

Az amerikai hadseregben hét éven át tanított – Németországban állomásozó – katonákat írni-olvasni. A nyolcvanas években már önkéntes volt a hadsereg, amelybe főként munkanélküliek és nehéz körülmények között élők jelentkeztek. Azért is szerette ezt a munkát, mert csak fél napokat dolgozott, a fia és a lánya még kicsik voltak.

Rájött, hogy muszáj elsajátítania a német nyelvet, ha ott akar élni. Abbahagyta a tanítást, és ezúttal ő ment el tanulni a heidelbergi egyetemre. Közben elvált a férjétől, de elhatározta, hogy Németországban marad. Elsősorban azért, mert a gyermekei kiváló nemzetközi iskolába jártak, ahol angolul, németül és franciául folyt az oktatás. Nekik is meg akarta adni, ami neki megadatott: úgy megtanulni nyelveket, hogy észre sem veszik.

A gyermekei anyanyelve már az angol lett, velük mindig is angolul beszélt. Magyarul megtanulni nem volt lehetőségük: Judith rokonai vagy Brazíliában, vagy Magyarországon éltek. Ám a fia ma már Budapesten dolgozik,magyar a felesége, és két kislányuk is van: velük lett Judithból nagymama. Nemcsak a fiával, hanem az unokáival is angolul beszél, hadd kezdjék ők is korán a nyelvtanulást. A lánya Londonban dajkaként keresi a kenyerét, ő már nem tud folyékonyan magyarul beszélni.

Magyarnak érzi magát Judith, noha sosem élt Magyarországon. De magyar a családja és még a neve is; a család történetét amúgy évszázadokra vissza tudják vezetni. A vezetéknevét akkor sem változtatta meg, amikor másodszor férjhez ment (egy német férfihez). Sok rokona él Magyarországon, ahová gyakorta ellátogat.

Nehezen ment neki a németnyelvtanulás – ismeri be –, bár alkalma bőven akadt a nyelvtudását csiszolni.Hat éven át egy németországi kiadóvállalatnál dolgozott fordítóként, németről angolra ültetett át újságcikkeket.

Teljesen véletlenül került a jelenlegi munkahelyére. Egy barátnője hívogatta az SAP szoftverfejlesztő céghez, mondván: a vállalat nemzetközivé akar válni, és nagy szükségük van angol anyanyelvű munkatársakra. Engem ez nem érdekel, azt sem tudom, mi az a szoftver – válaszolta Magyar Judith. Háromévi noszogatás után mégis jelentkezett, és azonnal állást kapott; többféle területen is kipróbálhatta magát. Hallotta egyszer egy kollégáját, amint lelkesen arról mesél, hogyan működik az értékesítés, és milyen izgalmas az ügyfelekkel dolgozni. Hoppá, akkor én rossz helyen vagyok! – gondolta Judith. Ment, és jelentkezett a kommunikációs osztályon.

Van itt egy munka, amelyet már hónapok óta senki sem akar vállalni… Nagyon nehéz emberekkel kell foglalkozni… De ha önt érdekli… –felelték. Hát persze, hogy érdekelte. A teljes európai–közel-keleti–afrikai térség kommunikációját rábízták, minden országban külön ügyvezető igazgatóval, aki ment a saját feje után. És akkor jöttMagyar Judith, aki arról adott tanácsokat, miként lehetne nemzetközi szinten kommunikálni (mostanra a munkatársak hetven százaléka Németországon kívül dolgozik), és az angol nyelv használatát is igyekezett mindenkivel elfogadtatni. Felbecsülhetetlen segítség volt neki, hogy több nyelvet, országot és kultúrát ismer; ma már ő a SAP kommunikációs igazgatója. Hogyan értessék meg magukat az alkalmazottakkal, és hogyan tartsanak kapcsolatot a külvilággal: Judith mindkettőben „súg” a vállalat legfelső vezetőinek.

Amerikaiként tekintenek rá a legtöbben, de a neve miatt sokszor elbizonytalanodnak. Ön német…? – érdeklődnek óvatosan. Egyedül Brazíliában nincs ilyen gondja, ott mindenki brazilnak gondolja. Magyar Judith mindenesetre sehol sem érzi magát idegennek.

Az apja családját gyermekként nem ismerte. Őt és három fiútestvérét az apa minden évben lefotózta, és a képet elküldte a Magyarországon élő nagymamának. Judith csak anynyit tudott, hogy a nagymama valamilyen vasfüggöny mögött él, és gyerekként ezt úgy képzelte, hogy a házakon vaszsaluk vannak.

Tápiószelén építtetett a dédnagyapja családi házat, amelyből azóta szálloda lett. Évente egyszer ott tartanak nagy családi találkozót, és aki tud, a külföldön élő rokonok közül is eljön.

Német a második férje, az ő szülőfalujában, ezer lakosú településen élnek. Nem kis változás ez Judithnak, aki sokáig a húszmilliós Sao Paulóban lakott. Amikor a kilencvenes években először hozta a férjét Magyarországra, elmentek a nagy családi összejövetelre, és a feleség egy idő után arra lett figyelmes, hogy Klaus a sarokban üldögél, és magyar újságot olvas. Kiderült, hogy minden oldalon legalább egy olyan szót szeretne találni, amelyet felismer. Egyet talált is: Mick Jagger.

Szociálpedagógus férje (vele németül beszél) hátrányos helyzetű fiataloknak segít továbbtanulni, állást keresni. Magyar Judith úgy érzi, hogy a társadalom két végletével foglalkoznak: a házastársa drog- vagy alkoholproblémákkal küzdő fiatalokkal, ő pedig egy nagyvállalat vezetőivel.

Más-más nyelven, de nagyon nehéz emberekkel próbálnak szót érteni.

Névjegy

MAGYAR JUDITH Az Egyesült Államokban született, Brazíliában nőtt fel, dolgozni Németországban kezdett. Ma már egy szo verfejlesztő cég kommunikációs igazgatója, aki azt magyarázza el a felső vezetőknek: hogyan értessék meg magukat a világ bármely pontján. Judith magyarnak érzi magát, de a gyermekeivel angolul, a férjével németül beszél.

FOTÓ: KURUCZ ÁRPÁD