Száz év a másodvonalban
Dezső, aki karmester volt az Operában, beleszeretett Szoyer Ilonkába, a koloratúrszopránba, akit viszont kevesen álltak ki rajta kívül a dalszínházban, így aztán oda jutott a dolog, hogy a fivérek zseniális és persze őrült építésztagja, Géza előállt: hát miért nem építünk Ilonkának egy másik operát, ahol nyugodtan énekelhet. És úgy is lett. Márkus Géza (Komor Marcellal és Jakab Dezsővel) megtervezte a színházat, Miksa, a legidősebb fivér (az akkori Magyar Hírlap főszerkesztője) bonyolította a finanszírozást, Dezső vezette a teátrumot, lánytestvérük, Emma pedig varrta a jelmezeket.
Az akkori Nemzeti Színháztól egy villamosmegállóra, a Tisza Kálmán téren épült fel a Márkus fivérek Népoperája, mindössze kilenc hónap alatt. Nézőtere nagyobb volt, mint az Operaházé, színpada viszont ehhez képest kicsi, nem elégmély és nem túl jó akusztikájú, amin később aztán átépítéssel sikerült javítani. A különös, mezopotámiai hangulatú, szecessziós palota száz éve, 1911. december 8-án nyílt meg a Quo vadis? című operával. Szinte napra pontosan egy évvel később, 1912. december 5-én meghalt a tervező, Márkus Géza. Néhány évvel később, 1917-ben pedig a Márkusok feladni kényszerültek színházi vállalkozásukat, s azt átvette a főváros. Ekkor lett belőle Városi Színház.
Az indulás éveiben nagy ambícióval vezetett dalszínház működött itt. Egyik színháztörténeti tette például, hogy 1914. január 1-jén itt mutatták be Bayreuthon kívül a világon elsőként a Parsifalt a Wagner-jogok felszabadulásának másnapján. Itt lépett fel az Orosz Balett Nizsinszkijjel 1912-ben. És itt indult Hügel Hajnalka, aki később Honthy Hannaként lett közönségkedvenc. A Tisza Kálmán téri dalszínházban kezdetben nem játszhatták azt, ami műsoron volt az Operában. Kivéve az 1921 és 1924 közötti időszakot, amikor maga az Opera játszott itt, előrevetítve a jövőt. De mint az operatörténészek mondják, ennek a tilalomnak köszönhetően a klasszikusokon kívül sok érdekes, különleges, újító darab került itt színpadra. A második világháború előtt énekelt színpadán mások mellettBenjamino Gigli, Jeritza Mária és Fjodor Saljapin is, hogy csak a legnagyobb sztárokat említsük, ennek ellenére igazi operai rangra nem emelkedett.
A színház a háború után moziként működött (az immár Köztársaságnak nevezett téren), de volt Magyar Művelődés Háza is. Végül 1951-ben került végleg az Operaház kezelésébe, s 1953-tól viseli az Erkel Színház nevet. Ekkor a világhírű színházépítő, Kaufmann Oszkár áttervezte a nézőterét és a színpadát Tarnóczay Tamás egyetemi tanár számításai alapján. A színpad hangzása alapvetően megváltozott, állítólag jobb lett, mint az Operaházé. Előcsarnokát, s ma látható kockahomlokzatát 1959 és 1961 között építették Kotsis Iván tervei szerint. A kibővített homlokzati tagban alakították ki az első emeleti nagytársalgót, amelynek két végfalára 1973-ban került fel két hatalmas Bernáth Aurélfreskó, a Szent Iván-éji álom és Az ember tragédiája. Az Erkel a budapesti opera második játszóhelye lett, de az Operaház 1980 és 1984 közötti rekonstrukciója alatt kizárólag itt tartottak opera-előadásokat.
S hogy az Erkel-korszak világhírű vendégei közül is említsünk néhányat: a 60-as évek elején rendszeresen vezényelt itt Verdi- és Rossinidarabokat Lamberto Gardelli, dirigált Pablo Casals, Igor Sztravinszkij és nagyon sokszor Ferencsik János. Játszott Szjatoszlav Richter, David Ojsztrach, Yehudi Menuhin, Arthur Rubinstein, énekelt többek közt Domingo, Carreras és az ifjú Pavarotti.
A színházat az 1990-es évek elején japán befektetők akarták megvásárolni, akik újjáépítették volna, s szállodát is emeltek volna mellé a térre, de a hazai döntéshozók időhúzása miatt az üzlet nem jött létre. Másfél évtized múlva a mind jobban lelakott színházat életveszélyessé nyilvánították, és 2007. június 7-én bezárták. Azóta lakat van rajta. Így érte meg minap a századik születésnapját is.
A centenárium ünnepén azonban operai művészek és újságírók népes hada verte fel a teátrum csendjét, hogy Ókovács Szilveszter kormánybiztos végigvezesse a csapatot a felújítás előtt álló színház kulisszáin. Mint elhangzott, a színház nem életveszélyes, sőt jövőre 1,7 milliárd forintból meg is újul. Ez a munka színpadtechnikai, gépészeti és általános építészeti változásokat jelent majd. Lesz például forgószínpad, modernizálják a szellőzőberendezést, korszerűsítik a díszletmozgatást és a művészek öltözőit. „Harminc évig a vécében skáláztunk!” – sóhajtott fel Gulyás Dénes a bejáráson. Az átalakítás a nézőteret és a közönségforgalmi tereket egyelőre nem fogja érinteni, ahogy a homlokzatkialakítást sem. Az új Erkel tehát változatlan külsővel, de technikailag megújulva fog megnyílni jövő ilyenkor, az immár II. János Pál pápáról elnevezett Köztársaság téren.
