A Magyar Fotóművészek Szövetsége 1991-ben éppen abból a célból hozta létre a Magyar Fotográfiai Alapítványt, hogy létrejöjjön az egykori kecskeméti zsinagógát elfoglaló gyűjtemény. A legújabb kori törekvések pedig Baki Péter igazgató nevéhez fűződnek. A Magyar Fotográfiai Múzeum (MFM) vezetője legutóbb a budaörsi Tópark projekt beruházóival tárgyalt, akik nyitottak lettek volna egy múzeum felépítésére, de közbeszólt a gazdasági válság.

Most úgy néz ki, az „állam nyúl a fotó hóna alá”. A budapesti Mai Manó Házban csütörtök délután rendezett pódiumbeszélgetésen az derült ki, hogy a fotósszakma képviseletében jelen lévő Szamódy Zsolt, a Műcsarnok mögötti terület, vagyis a múzeumi negyed koncepcióját felügyelő kormánybiztos, Baán László és Baki is egyetért abban, hogy Budapestnek kell egy fotómúzeum.

A Múzeum Ligetbe a már meglévő gyűjtemények mellé új épületeket képzel el Baán László kormánybiztos. Az egyik a most még Új Képtár munkacím alatt futó elképzelés, amely a Szépművészeti és a Nemzeti Galéria gyűjteménye egy részének helye lenne, a másik pedig egy fotómúzeum: e gyűjtemény alapját a kecskeméti kollekció adná. Utóbbira a kormány 2012. július 30-án bólint (vagy nem) majd rá, vagyis akkor dől el biztosan: lesz-e a fővárosban önálló fotómúzeum? 2013 végéig pedig ki kell alakulnia a koncepciónak is. Ha minden optimálisan alakul, tehát az EU is ad majd pénzt az építkezésre, 2017–18-ban adhatják át az intézményt.

Kiderült: Kecskemét akkor sem maradna fotós kiállítóhely nélkül, ha az MFM körülbelül egymillió képes gyűjteménye Budapestre költözik. Baki Pétertől azt is megtudtuk, hogy a fővárosi intézmény létrejötte nem befolyásolná a képek tulajdonjogi helyzetét, továbbra is a Magyar Fotográfiai Alapítványé maradna az anyag, csak a „kezelés” helyszíne változna meg. Baán László a bécsi Leopold Múzeumot hozta fel példaként, ahol az ugyancsak alapítványi tulajdonú műtárgyaknak az osztrák állam biztosított igencsak reprezentatív elhelyezést. De más hasonló példák is akadnak külföldön.

Hátrányos helyzetű művészeti ág – így jellemezte Baán a magyar fotográfiát, utalva arra, hogy bár az ebben a műfajban alkotó magyarok között több világhírű is akad, az országos gyűjtemény mégiscsak méltatlan körülmények között működik Kecskeméten. Évente körülbelül háromezren keresik fel a fontos kollekciót – a kormánybiztos azt prognosztizálta, a budapesti múzeum ennek százszorosát produkálhatná. Szamódy Zsolt is arról beszélt, hogy a magyarországi helyzettel ellentétben külföldön igencsak elismert a magyar fotó.

A hazai megítélést helyrebillenthetné az új múzeum. Egy ikonikus gyűjtemény egy ikonikus épületben – ez tehát a cél.

Baán szerint egyébként előnyünkre is fordíthatjuk azt a kétségtelen hátrányt, hogy eleddig nem épült kifejezetten a célra szánt fotómúzeum a fővárosban. Azzal, hogy ilyen viszonylag későn kezdünk hozzá, mód nyílik arra, hogy tanuljunk a hasonló jellegű külföldi intézmények hibáiból, legyenek azok koncepcionálisak vagy éppen építészetiek. Vagyis adott a lehetőség, hogy a világ egyik legmodernebb közgyűjteménye épüljön fel Budapesten.

A beszélgetés résztvevői egyértelművé tették, hogy nem csak a már meglévő kollekciót fogadná be az új hely: a Gadányi-gyűjtemény és a Hórusz Archívum, vagyis a legnagyobb privát gyűjtemények mellett egyéb kisebbekre (vagy épp nagyobbakra) is számítanak. S hogy előbb-utóbb (valahogy) az a kérdés is megoldódik, ugyan ki fog dolgozni a múzeumban, milyen elképzelések alapján működik majd az intézmény – ez széles körű szakmai egyeztetések, ötletelések, fórumok során körvonalazódik.

Kínzó, és igazából megválaszolatlan kérdésünk maradt viszont: vajon mi lesz a januártól egyetlen fillér költségvetési támogatásban sem részesülő kecskeméti múzeummal az alatt a gyorsan elszelelő hat év alatt, amire átadhatják az „ikonikus épületet”? Ennek megválaszolása persze nem a kormánybiztos dolga, a kulturális költségvetésért felelős személy pedig nem volt jelen. Az intézményvezető is csak reménykedik. A munkatársak pedig dolgoznak tovább.