Nála többet nemigen tud senki a különleges épületről, hisz mindent elolvasott, ami fellelhető róla, történelmi könyveket búj, feltárások dokumentumait böngészi, fényképeket, feljegyzéseket, képeslapokat őriz. Nem mondja ki, de talán ha tehetné, legszívesebben maga is a templomban lakna. Efféle lehetőség híján így legalább az megnyugtatja, hogy háza alig pár lépésre van a szeretett épülettől, többször is rápillant, s ha hívják, néhány perc alatt odaér.

Márpedig hívják, naponta többször is, hisz amellett, hogy szőlősgazda és sekrestyés, tárlatvezető is.

„A feldebrői altemplom története rendkívül érdekes, és aki a történetét elmesélte, rendkívüli ember a lelkesedésével, a történelemtudásával, a gyermekkora óta gyűjtött, templommal kapcsolatos kép- és cikkgyűjteményével, és nagy bánatával, hogy nincs kinek továbbadni mindezt együtt” –ezt írta róla Sudár Lászlóné, szekszárdi olvasónk, aki nyáron járt a Mátrában, és akkor találkozott Kis Józseffel is. A sekrestyés persze szelíden hárítja a dicséretet, s hümmögve hozzáteszi: reméli, csak lesz valaki, aki a nyomdokaiba lép, ha majd ő nem bírja tovább a munkát, hisz kész átadni mindent, aminek birtokában van.

Tősgyökeres felbedrői, itt született hatvan évvel ezelőtt, öt testvérével együtt. A faluban járt iskolába, s kezdett később dolgozni állattenyésztőként a helyi téeszben, majd mikor lehetett, önálló gazdálkodóvá vált: ma is őstermelőként keresi a kenyerét.

– Cseresznyém, meggyem, almám, körtém, ribizlim van, háromhektáros szőlőmben pedig zenitet, saszlát, traminit, rizlingszilvánit és egy francia fajtát, a jubileumot termesztem – mondja. Bort nem készít, felvásárolóknak adja oda az áruját. Van egy ötven éve telepített területe, ahol magnélküli szőlőfajtát nevel, szerinte ezeket a fürtöket lassan már messziről is megismerik az emberek a piacon, olyan szépek és egészségesek.

A szőlő csodájánál nagyobb izgalmakat csak a feldebrői templom és annak altemploma tartogat számára. Az építmény a mai kor embere számára is teli van titkokkal, hiszen – miként a köz ség honlapján olvasni – „a XI. századi centrális templom maradványai és a vele egykorú, teljes épségében és szépségében megmaradt, XII. századi freskókkal díszített altemplom, a felfedezése óta heves vitákat vált ki a művészettörténészek, az építészek és a történettudomány kutatói között. Újabb és újabb elméletek születtek, amelyekkel a szakemberek magyarázni igyekeztek az épület kialakulását, korát, helyét a magyar építészet történetében. Viták folytak arról, hogy a templom a keleti vagy a nyugati kereszténységhez tartozik-e, de magáról az épületről is, annak alakjáról, építészeti rendszeréről, falfestményeiről egyaránt.

Írott források nem segítették amegoldásban a szakembereket. A legutóbbi évekig még azt sem lehetett tudni, hogy a középkorban kinek a tiszteletére szentelték a templomot.”

Kis József gyerekkora óta jár ebbe a templomba, ministrált, énekelt a kórusban, és felnőttkorában is szorgalmasan részt vett a miséken, majd bekerült a helyi gyülekezetet irányító köztestületbe is. Hat éve tölti be a sekrestyés pozíciót, amely azonban esetében többet jelent, mint a templom épületének és felszerelésének gondozása. Arról is gondoskodik, hogy rendben legyen a plébános miseruhája – ottjártunkkor épp száradtak a Szent Márton-napi misére és az adventi ünnepekre előkészített öltözetek, amelyeket maga mos és vasal.

– Egyszer nősültem, de aztán annak a frigynek vége lett, azóta egyedül élek, nincsenek gyerekeim: megszoktam, hogy mindenre magam ügyelek, elvégzem a házimunkát, főzök, mosok, takarítok – mondja. „Extra feladatként” pedig a műemléki védettséget élvező templom és altemplom idegenvezetője is. Miközben beszélgetünk, magam is meg győződhettem róla, milyen szenvedéllyel és alapos tudással felvértezve igazítja el a betérőket a lassan ezeréves épület rejtelmeiben. A késői novemberi délutánon három lengyel turista kopogott ugyanis a templom ajtaján, akikről kiderült: borkóstoló túrán vannak errefelé, de szerették volna látni az altemplom neves freskóit. Przemyslből jöttek, és egyikük, Stanislaw Mária Frankowski jól beszéli a nyelvünket, hisz édesanyja magyar volt – édesapja pedig, mint kiderült, megalapította és 1940-es évek elején vezette az egri lengyel gimnáziumot. Kis József akkurátusan elmesélte, hogy a húsz méter hosszú, szokatlan tagolású altemplom őrzi hazánk legkorábbi freskóit, amelyek azonban sajnos nem láthatók már teljes szépségükben, mert a nedvesség, a penész visszavonhatatlanul kárt tett bennük. Miután elmondta, hogy az altemplomban kóruskoncerteket szoktak tartani, és a tökéletes akusztika miatt a muzsika a templom felső részében is tisztán élvezhető, a három lengyel dalra fakad, egy liturgikus énekkel töltve be a hideg falakat.

Később a sekrestyés sorra veszi, mit sikerült elérniük az elmúlt öt évben, no nem pusztán azért, mert jó gazda módjára a gyülekezet gyarapodását is legalább annyira szívén viseli, mint szőlőültetvényei sorsát. Mivel plébánosuk évek óta Verpelétről látja el négy település szolgálatát, az üresen álló plébániaépületet turisztikai központtá alakították át. Húsz egyszerű faággyal rendeztek be két hálótermet, zuhanyzót, vécéket szereltek fel, és konyhát is kialakítottak: így akár zarándokcsoportokat vagy a környék nevezetességeit felfedezni vágyó baráti társaságokat is fogadhatnak. Tavaly megjavíttatták a toronyórát, így az már pontosan üt, kongása messze a határba is elhallatszik, s egyedi fűtőtesteket raktak a székek alá, hogy mise alatt senki ne fázzon. Most a temetőben lévő kápolna felújítása következik, a tervekért közel félmillió forintot már ki is fizettek. Bevételeiket főként az altemplom „idegenforgalma” biztosítja, bár a válság óta megcsappant itt is a látogatók száma.

Mikor búcsúzom, megkérdi, nem akarnám-e megnézni kedves fényképalbumát. Baráti összejövetelek, családi események vidám fotóira számítok, ám tévedek. Ezekből is akad ugyan néhány, ám a sekrestyés fotóalbumának főszerelője maga a feldebrői templom: télen, nyáron, negyven éve és most, képeslapon és színes felvételen, hétköznap és ünnepen, oldalról és felülről. Szép sorjába rendezve, mint a szőlőtőkék a hegyen.

Névjegy

KIS JÓZSEF 1951. szeptember 24-én született Feldebrőn, ahol egy hatgyermekes családban nevelkedett. Sokáig a helyi téeszben dolgozott, majd őstermelő lett, s azóta saját, háromhektáros szőlőjét és gyümölcsösét gondozza. Hat éve választották a feldebrői gyülekezet sekrestyésévé, s a műemléki altemplom avatott ismerőjeként ő kalauzolja el az ideérkezőket a régi boltívek, középkori freskók között. Mindent gyűjt és elolvas, ami a templommal vagy annak történelmével kapcsolatos.