A képeslapok mögött egyfelől pálmafás, kamio nos, nyújorkos és cukiállatos falinaptárak, a tiroli gatyás rénszarvasok alatt pedig – mások mellett – olyan szakmunkák kelletik magukat a publikumnak, mint a Házasság dicsérete vagy a Mindennap beléd szeretek (Te vagy számomra a világ). A szomjoltás tehát némi spéttel érkezik, de minden jóra fordul, persze nem mindjárt.

A legközelebbi bal sarokban ún. szívmágnesek, illatos gyertyák és kerámiabögrék díszlenek, többnyire „Szeretlek”, „Nővéremnek” „Apának” felirattal, tovább fokozva a baljós érzést, hogy itt valami nagy-nagy tévedés lehet, ám a látogató ekkor szerencsére megérkezik az első igazi könyvespolchoz, amely a Sikerlista címet viseli, és ahol egyebek közt Kepes András, Fiala János, Frei Tamás, Moldova György, Danielle Steel, Pallavicini Zita, Leslie L. Law rence, valamint Vámos Miklós és Per Olov Enquist bestsellerei láthatók. A Magyar Irodalom a következő blokkban kapott férőhelyet –ismét mások mellett –, eleinte olyan kitűnő „honi” alkotókkal, mint Arthur Miller, Pirandello, Bernard Shaw, Bulgakov és Goethe, majd rettentő színes útikönyvek következnek spirális atlaszokkal, azután pedig hét egész tárlón át a világirodalom, mindennel, mi adható. Hatalmas az Idegen nyelvű könyvek című kínálat is, ahogy a tér jobb oldalán elhelyezett sci-fi-fantasy, krimi, romantikus irodalmi, szórakoztató irodalmi, történelmi és pláne a gasztronómiai-irodalmi felhozatal is, méghozzá annyira, hogy a pszichológiai, diákkönyvtári, jogi-gazdasági ehhez képest nem, pedig amúgy igen.

Utób biak a rendkívül gusztusos, kicsit artdeco-utóízű tér belsejében magasodó tornyokon kaptak helyet, amelyek némelyikén olyan ünnepelt kortárs szerzők hatalmas fotóportréi díszlenek, mint Müller Péter, James Redfield (a Mennyei prófécia sorozat szerzője) és Stohl András.

A szecessziós palota első emeletére mozgólépcső továbbítja a látogatót, akit a tér Andrássy út felőli oldalán gigantikus és remekül tagolt DVD- és CD-tár örvendeztet meg, majd (balfelől) igen sok szép zenei és filmes tárgyú kötet, továbbá a Sport, a Szabadidő, a Tudomány, a Növény- és állatvilág, az Ifjúsági irodalom és a mese címszó alá sorolt dokumentum. Szeretik itt a gyerekeket nagyon – nyugtázhattam elevenszülőként elégedetten –; a feltűnően nagy meseblokk és a foglalkoztató füzetek melletti sarkosodásban külön zugot rendeztek be nekik, játékokkal, egy emberméretű plüssfigurával, valamint egy három az egyben rendszerű gyermekbőröndökből kialakított alkalmi vásárral. Az emelet jobb oldala a művészetrajongók, a vallás, a filozófia iránt érdeklődők, a nyelvtanulók, valamint az egészséges élet és a modern életmód mellett leginkább elkötelezettek zarándokhelye.

Amikor legutóbb a Divatcsarnokban jártam, a csudaszép Lotz-teremben éppen egy csehszlovák kempingfelszerelésekből összeállított termékbemutatónak lehettem passzív szemlélője. Az immár márványlépcsőkön megközelíthető teremből időközben divatos kávéház lett, ahol már egy sima csütörtökön, délután fél hatkor is telt ház van – állapíthattam meg. A második emeleten, ahol viszont emlékezetem szerint KGST-relációban,rubelelszámolásos alapon beszerzett fehérneműket és fürdőköpenyeket forgalmaztak azelőtt, igen élénk érdeklődés mellett, alig két-három embert láttam lézengeni, dacára annak, hogy klottgatya helyett egy nagyon klassz galéria és művészeti szalon várja a műértőket.

A kifejezetten költségkímélő ajándékozási megfontolással érkezőknek nincs nagyon könnyű dolguk ebben a könyváruházban, az akciós áru – egy kissé félreeső gúla kivételével – nem sűrűsödik be a közeg valamely erre kijelölt pontján: a százalékjelek hol itt, hol ott, hol amott tűnnek fel, az ember nem tudja előre, mikor éri kellemes meglepetés, de amikor igen, akkor feltétlenül. Vizitem idején leginkább színpompás albumokat lehetett megszerezni tetemes vagy kevésbé tetemes engedménnyel, például olyan darabokat, mint A világ legmagasabb csúcsai, A világ legszebb természeti csodái és a Magyar szürke. Aki kifejezetten könyves programokat keres, az viszont kifejezetten ne jöjjön ide, mert, mint megtudtuk, az ilyesmit a hálózat többi egységében érdemes keresni, ahogy Szabó Róbert Csaba nemrég Erdélyben megjelent, de már idehaza is élénk érdeklődéstől kísért Temetés este tízkor című könyvét sem találtuk, bár ez igazából egy teszt volt, a mondott kötet ritka madár, a kémközpont, ahonnan szalajtottak, kíváncsi volt, hogy egy ekkora térbe befér-e efféle irodalmi csemege. Speciel nem fért be, de – mint a rendkívül udvarias és avatott eladónő felhívta a figyelmemet, miután áttekintette a számítógépes nyilvántartást – szép hazánkban durván háromezer kiadó működik, sose lehessen tudni, hogy a csíkszeredai cég melyikkel ápol kapcsolatot. Egyszer majd kiderül.

Áruháznak épült, nem lett építészeti múzeum, most a lánc egyik legnagyobb könyvesboltja működik a Párisiban