A megállapodás előzménye, hogy 2010 végén a Nemzeti Erőforrás Minisztérium kulturális államtitkárságának kezdeményezésére létrejött egy úgynevezett „klaszter”, amelyhez számos közgyűjtemény és más intézmény csatlakozott. Mára ennek a magyar kultúra digitalizációját célzó klaszternek tagja lett az Országos Széchényi Könyvtár, a Szépművészeti Múzeum, a Petőfi Irodalmi Múzeum, az ELTE, a Magyar Országos Levéltár, a Magyar Nemzeti Galéria, a Magyar Nemzeti Múzeum, az RC Invest, az Éghajlat Könyvkiadó, a Magyar Mozgókép Megismertetésért Alapítvány, a Magyar Ferences Könyvtár és Levéltár, az Egyszervolt – a Magyar Gyermekkultúráért Közhasznú Alapítvány, a Néprajzi Múzeum, a Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest Főváros Levéltára, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, a Budapesti Történeti Múzeum, a Postai és Távközlési Múzeum Alapítvány, a domonkos nővérek rendje.

Mint megtudtuk, Ózd önkormányzata felfigyelt a klaszter létrejöttére, valamint arra a tervre, hogy a digitalizációhoz megfelelő infrastruktúrára és logisztikai központra is szükség van, ezért mindennek Ózdon való megvalósítását bevette az ipari terület kulturális-turisztikai megújítását célzó Rombauer-tervbe. Az ózdi központ része lesz az elképzelések szerint a digitalizáció helyszínei mellett egy fesztiválközpont, egy tudás- és egy oktatási központ, levéltár, könyvtár, több közösségi tér, valamint egy műtárgyraktár.

Az ózdi polgármester első nyilatkozatai szerint „e bázison helyeznék el azokat a nem első vonalbeli festményeket, szobrokat, amelyeket ma különféle múzeumok, képtárak raktáraiban nem megfelelő körülmények között tárolnak”. Szakértők e raktár megszületését ugyanakkor aggasztó jelnek tartják: máris elterjedt a hír, hogy ha a Nemzeti Galériának 2017-re el kell hagynia a budai Várat, viszont esetleg addigra nem születik meg a Városliget szélére szánt új múzeum, a Galéria műtárgyállományának nagy része ebbe az ózdi lerakatba kerülhet.