Nyelvújítási viták első kézből
A napokban előkerült kéziratok a Darnay-gyűjtemény darabjai lehettek. Darnay Kálmán 1864-ben született Sümegen, s 1945-ig élt. Vaskereskedő volt a kenyérkereső szakmája, ám örömét az ásatásokban lelte, lelkesen régészkedett. Urnatemetőket tárt fel, de írt is, irodalmi leletek mentésében is jeleskedett. Különösen Kisfaludy Sándor sorsába volt bejáratos. Kisfaludy 3600 darabos könyvtárát még 1897-ben a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta. Ő maga is alapított és irányított múzeumot. Gyűjteményeinek egy része Sümegen maradt, innen bányászta elő Tóth Gyula a két levelet.
Kazinczy Ferenc sorait egy másik „felen” álló, s őt nem igazán szerető, sőt bántó kortársának a halála váltotta ki. A címzett Pápay Sámuel volt, aki A magyar literatúra esmérete című munkájával megalkotta az első magyar nyelvű irodalomtörténetet. Vele tudatta Kazinczy, hogy „Takács elhala”. Takács – Péteri Takács József –, a dunántúli nemes írók barátja, maga is tollforgató ember. Ő adta ki először Kisfaludy Sándor műveit. Kazinczy Ferenc nyelvújító mozgalmát azonban harciasan elutasította, élesen szembefordult vele. „Nem csak barátom nem volt, ő engem bántott, igazságtalanúl bántott, indulatjának egész elkeseredésében bántott” – írja róla a most előkerült levelében Kazinczy. A háromoldalas levélben Kazinczy a nyelvvitáik fő tárgyát, a „j” által jegyzett hangokat is érinti. Kiáll a „látja” írásmód mellett, hiszen ha nem j-vel íródna ez a szó, akkor az imádságot „imáccságnak” kellene írni, magyarázza.
Beszéltem a klasszikus retorikai hagyományok egyik legismertebb egyéniségével, Kovács Dániel főiskolai tanárral, a Kazinczy Társaság alapító elnökével, aki szerint a „jottisták” és az „ipszilonisták” ádáz vitájában Péteri Takács olyannyira elszánt volt, hogy pénzért is híveket vásárolt volna a saját táborát, az „ipszilonistákat” erősítendő.
A nyelvvitákon túlmenőleg a szakmai szempontból kérlelhetetlen ellenfél – akinek „hijába igyekeztem megnyerni bizodalmát” – iránti gondolkodásmód is kitüntető figyelmet érdemel ebben a levélben. A napi politikára áthangolt magyar aggyal azonnal arra a mondatra téved az ember szeme: „De, barátom, kell e, illek e nekünk azért egymást gyűlőlni, mert egy felen nem állunk… Nemes harczoló letévén a fegyvert, haragját is leteszi”. Zárósoraiban arra kéri Pápay Sámuelt: „Takácsnak özvegyét tiszteld, kérlek, s gyermekeit emlékeztessd, hogy kövessék atyjoknak nagy példáját”.
A nyelvújítási vita természetét és harcias kultúráját jól érzékeltető, fontos levél egyébként nem ismeretlen – tudtam meg Kovács Dánieltől –, megtalálható a Váczy-féle levelezéskiadás XVII. kötetében. Nem tudható, milyen forrás, vélhetően másolat alapján kerülhetett be a Váczy-kötetbe. Most mindenesetre nagy valószínűséggel az eredetire is rábukkantak Sümegen, noha szakértők alaposan még nem vizsgálták a leletet.
Batsányi János ugyancsak a sümegi múzeumban megtalált levele 1788. augusztus 13-án fogant. Ennek a feldolgozása, értelmezése, kutatása is folyamatban van. Tóth Gyula mostani rendszerezésében megtalált utalások szerint még Liszt-kézirat felbukkanása is várható a sümegi gyűjteményben. A város kiállítást tervez a kéziratokból.
