Trier távollétében győzött
A 24. Európai Filmdíjak ünnepélyes berlini gáláján hétvégén azonban nem a múltat idézték: ehelyett a törékeny európai jövőkép volt a középpontban. Az akadémia elnöke, Wim Wenders például azzal nyitotta meg a gálát, hogy nem a bankárok és a politikusok, hanem a kultúra ereje az, ami még tulajdonképpen egybekovácsolja Európát. A film terén a helyzet különösen reményteli, mivel a mezőny hosszú évek óta nem volt ilyen erős – szinte minden jelöltmű potenciális favorit volt. A szervezet alelnöke,Volker Schlön dorff két lehetséges európai forgatókönyvet lát: az egyik egy horrorfilmé, melyben bedől az euró és előretör a nacionalizmus, a másik, hogy összefogunk és együtt maradunk. Ebben pedig főszerepet játszhatnak az alkotóművészetek, még akkor is – ahogy Schlöndorff fogalmazott – ha már most is vannak olyan országok, ahol a kormányzat befolyása túlságosan erős a kultúra területén. Példákat nem mondott.
A 24. Európai Filmdíjak gálája során végül semmilyen kontextusban nem vetődött fel Magyarország neve, habár később kiderült, Kántor Lászlót beválasztották az EFA igazgatótanácsába. Pedig akár diadalra is volt esélyünk: Tarr Béla utolsó filmje, A torinói ló három kategóriában is jelölt volt. Az operatőrök mezőnyében Fred Kelemen maradt alul Manuel Alberto Claróval (Melankólia) szemben, Víg Mihály, a magyar versenymű zeneszerzője helyett pedig a The Artist című cannes-imeglepetésmozi alkotója, Ludovic Bource vihette haza az aranyszobrocskát. A rendezők versenyében a gálától egyébként távol maradó Tarr helyett az Egy jobb világ direktora, a dán Suzanne Bier lett a befutó. Bier ugyanezért a műért már kapott év elején egy Golden Globe-ot és egy Oscart is, így a döntés tulajdonképpen a papírforma szerint alakult, de ő szemmel láthatólag így is meghatódott. Az már más kérdés, hogy Bier mozija miért nem a tavalyi versenyben vett részt.
Ugyanez igaz A király beszéde elismeréseire is: a februári Oscar-ceremónia hőse Berlinben most három elismerést zsebelt be – a közönségdíj mellett Tariq Anwar lett a legjobb vágó, a főszereplő, a dadogó VI. György királyt alakító Colin Firth pedig a legjobb európai színész. Persze senkinek sem lenne keserű a szájíze, ha az aktor megjelent volna a ceremónián, helyette azonban Tom Hooper rendező lépett fel, aki ugyan szimpatikus fazon, de minél többet beszél, annál kevésbé gondolja az ember, hogy mondatai végül összeállnak valami koherens egésszé. De ez a fellépés még mindig szimpatikusabb volt, mint Tilda Swinton esete, aki szombat este Európa legjobb színésznője lett a Beszélnünk kell Kevinről című drámában nyújtott hátborzongatóan erős alakításáért. Helyette ugyanis csak egy közepesen humoros sztorit kaptunk egy ismeretlen férfitól.
Történt ráadásul mindez akkor, amikor az európai film képviselőjeként véghezvitt munkájáért különleges elismerést kapott a dán Mads Mikkelsen. Életműdíjakból sem volt hiány Berlinben: mivel a gálára eljött a nyolcvanhat éves Michel Piccoli (akit a Van pápánk című fimben nyújtott alakításáért jelöltek), az EFA gyorsan kiadott neki egy nem hivatalos életműdíjat. A színész szemmel láthatólag meghatódott, majd hajnalig mulatott a gálát követő bulin. Az előremeghirdetett életműdíjas, Ste phen Frears is a könnyeivel küszködött, miközben a rá jellemző humorral azt mondta: nem is érti a helyzetet, mivel ő nem auteur, mások forgatókönyveit forgatja le, és mivel megkeseredett a világtól,már csak vidám filmeket szeret készíteni. Hozzátette: sokáig nem is tudta, mi az az európai mozi, mivel ő csak egy angol, de aztán Jacques Tati felnyitotta a szemét. Ami pedig az életművét illeti, reméli, hogy legközelebb „jobban sikerül majd”.
A legjobb film díjáért folyó verseny legnagyobb kérdése az volt, hogy az Európai Filmakadémia tagjai miképpen viszonyulnak Lars von Trierhez, azaz, hogy a Melankólia lehet-e 2011 legjobb európai filmje azután, hogy a rendező egy igencsak félresikerült tréfálkozással diszkreditálta magát Cannes-ban. Miután „nácinak” nyilvánította magát, rendőrségi vizsgálat indult ellene Dániában, ezek után pedig közleményben tudatta a világgal, hogy soha többet nem lép a nyilvánosság elé. Az EFA álláspontja egyértelmű az ügyben: Trier megkapta a fődíjat, de önkéntes száműzetése miatt felesége, Caecilia Holbek vette át az elismerést. Trier pedig csak azt kérte tőle, hogy barátságosan integessen. Abból nem lehet baj. Ezek után pedig adott a kérdés: vajon mennyire liberálisan kezelik majd a kényes ügyet a tengerentúli díjak – Golden Globe, Oscar –döntnökei?
