A szöveg kiemelt figyelemre érdemes, mert KDNP-s beterjesztőinek egyike az a Michl József, aki alkalmanként kokikat osztogattatna a gyerekeknek az iskolában. A kereszténydemokrata kompánia, amely az elesettek oltalmazása jegyében részt vesz a szegénység kriminalizálásában, a köz- és felsőoktatás rongálása és az abortuszra fordított költségvetési pénz elvonására tett javaslat után újabb hőstettre készül.

Más demokráciában aligha fordul elő, hogy egy mindenféle társadalmi támogatottságot nélkülöző, kvázi lobbiszervezet komplett szakpolitikai programokat ír, de ők vállalják. Az aktuális javaslat is méltó a párt korábbi őrületeihez: a KDNP azt szeretné, hogy a felelősségteljes párkapcsolatokról szóló ismeretanyag legyen része az alap- és középfokú oktatásnak.

Ez a paragrafus önmagában még nem rémisztő, ám a prűd párt ideológiai alapvetéseit ismerve sokkoló: a szexualitást ugyanis a menyegzőig hozzávetőleg a pacsi, puszi, „kézsimi” háromszögben határozza meg a nőket leginkább csak háztartási robotgépként értelmező szervezet.

Bár mulattató jelenetek követnék egymást a gimnáziumi órákon, amelyeken a nyitó randevútól a házasság utáni szexig tartó rögös utat analizálja az osztály és a szaktanár, a KDNP aktivitása kezd fölöttébb terhessé válni azoknak, akik nem tartják temetendőnek az emberek döntési szabadságát. A Semjén Zsolttal fémjelzett garnitúra azonban messianizmusa miatt úgy gondolja: ókonzervatív tanait minden polgárnak követnie kell.

Csakhogy ha a KDNP biztos abban, hogy a társadalom többsége hittannal és kokikkal spékelt mindennapokat képzel el magának, akkor lépjen a piacra. Ha ugyanis a polgárok tényleg ezt az utat vélik helyesnek, akkor nyilván özönlenek majd az életvezetési tanácsokat kínáló politikai céghez. Addig azonban alapos a gyanú, hogy a szervezet azért próbálkozik tanai fölszolgálásával a Nemzeti Együttműködés Rendszerében, mert másként képtelen fogyasztókra találni.

Mára odáig jutottunk, hogy ha egy szerző a KDNP törvényjavaslataiból kirajzolódó világképet szöveges formába öntené, akkor a kiadvány menten helyet követelne magának Orwell és Huxley negatív utópiái között. Az sem kizárt, hogy a lektűrök között válna bestsellerré: meglehet, minden olyan olvasó, aki az 1789-es francia forradalom után született, s nem tagja e pártnak, a kétségbeesés röhejével jelezné véleményét. De ez mit sem változtat azon, hogy az időutazásra szerződött ókonzervatívok mai őrületei holnapra törvénnyé válnak.

S egyelőre hiába várjuk a szakításról szóló leckét a párkapcsolati tréningen.