Hódolat Vilinek
Idestova négy éve öregbítené a városrész hírnevét, ha a szűkebb környéken élőkön, dolgozókon, tanulókon és semmittevőkön kívül más is látná: egy világháborús foghíjnak tűnő zárványba álmodott játszóteret díszít, és az a címe, hogy Magyar Rajzfi lmhősök Emlékfala. Megér egy sétát.
A csinos, EU-konform, bár kissé régen takarított játszóteret kelet felől záró ház falán látható mű felső széle közepén egy stilizált képernyő figyelhető meg, amelynek tetejét a felejthetetlen gourmand, Gombóc Artúr horpasztja be éppen. Mellette bizonyos Biri néni lovagol cirokseprűn, felvágott mákos bejglire emléktető testtel – bevallom, ő nekem kimaradt, körülnéztem hát a mindentudó interneten, de nyilván nem az a megfejtés, hogy Biri néni egy ceglédi idős asszony, akinek jó a megfi gyelőképessége, ezért a Ceglédinfónál megígérték neki, hogy oldalaikon helyet adnak írásainak. Artúr jobbján a Telhetetlen Méhecske üldögél a maga módján – similis simili gaudet, de nagyon.
A képernyőbe hét alak fért be, Ursula, a medvealkatú nővér, Hugó, a víziló, valamint Hófehér, azután a Megalkuvó Macska (itt Koós János), a Macskafogó c. produkció nevében Grabowski és egy Egérnő, a Két bors ökröcske nevében pedig az egyik. Balra, a magos levegőégben Csőrmester, Dr. Bubó, Vili a veréb és a Pom-Pom kapcsán ismert Madárvédő Golyókapkodó próbálgatja szárnyait, alant szelíd dombvidék húzódik, amelyen mások mellett Kíváncsi Fáncsi, Vuk, az e helyütt egy árnyalatnyit Basedow-kóros Vackor, a Nagy Ho-ho, a Vízipók, a Madárvédő Golyókapkodó révén ismert Pom-Pom, az erősen döglöttnek tűnő Szerénkét és Lukréciát fogai közt cipelő Frakk, János vitéz, a csonka Mézga család, az iszonyúan ellenszenves és idegesítő Gusztáv és egy Erdei Sportverseny nevű nyúl van szétszórva.
Mindent egybevetve elmondhatjuk, hogy jószerivel az összes nagyság jelen van a budai falon, nekem csak Süsü, a Futrinka utcai fiúk-lányok, azaz Mazsola, Manócska, Böbe baba, a cuki Tádé és a többiek, meg talán Pityke őrmester hiányzik, bár ő anynyira mégse. Megjegyzésem mind össze ennyi, meg talán még az, hogy valaki egyszer majd, ha a drága jó ideje engedi, kijöhetne ide a Franklin utcába egy oldószeres kefével: a freskó mellé, nagyon helyesen, egy nagy, zöld rajztáblát tettek a berendezők, hogy a gyerekek is kiélhessék önkifejezési vágyukat, ki is élték, de a házikó, a tulipán és a halloween tökfej mellé valahogy egy félméteres hímtag is odakerült, csak jelzem.
De hol az Oroszlánkirály?
A 2007-es gyereknapra szánt Magyar Rajzfilmhősök Emlékfalának ötlete Nagy Gábor Tamás, I. kerületi polgármester fejéből pattant ki. A tervezéssel Sajdik Ferenc karikaturista-grafikusművészt bízta meg az önkormányzat, a harmincnál is több mesebeli figurából Csóka László festőművész varázsolt freskót. A vállalkozás prózai oka az volt, hogy az ominózus tűzfalra ránézni is undor volt a firkálások-fújkálások miatt, a költői célja pedig az , hogy a Disney-produkciókon felcseperedő gyerekek is ismerjék meg (de legalábbis fel) a régi magyar rajzfilmikonokokat, szüleik harminc-negyven évvel ezelőtti kedvenceit. A korabeli beszámolók szerint van hová fejlődniük, több gyerek csak annyit vett le, hogy nem látja sem Simbát, sem Pocahontast, sem az Oroszlánkirályt. A korigény változását egyébként magunk is érzékeltük: a nagy Ho-ho mellé egy ismeretlen autodidakta, minden jel szerint filctollal, odarajzolt egyet a 101 kiskutyából.
