Nádasdy és a békeláb
A nagyszótár elkészítése minden nyelv esetében gigászi feladat. Csak néhány példa: a Grimm testvérek 1854-ben fogtak hozzá a német szavak feltérképezéséhez, de csak 1954-ben fejeződött be a munka, 18 kötettel a végén. Az Oxford szótár első kiadásához 44 év kellett (1884–1928) és tíz kötet, a második kiadás ehhez még hozzátett két pluszkötetet és négy pótkötetet. A megújított, online verzió ’93 óta készül 34 millió fontos költségvetéssel. A franciák 23 év alatt készültek el a maguk 16 kötetével, ennek érdekében külön költségvetésű intézetet alapítottak. S hogy egy szomszédos példát is hozzunk: a románok 104 év alatt hozták tető alá a maguk szerény 37 kötetét. Az újranyomást idén kezdték el 18 egységes kötetben, a vállalkozást a Román Nemzeti Bank támogatja.
A fentiekhez képest nem állunk túl jól. Főleg, ha azt is hozzávesszük, hogy az első elhatározás már 1831-ben megvolt, az első két kötet mégis öt éve, 2006-ban jelent meg. Az eredeti tervek szerint 2031-ig tart majd a 18 kötet elkészítése, de a szerkesztők már inkább 2035-öt valószínűsítenek. Ennek fényében már érthetőbb, hogy a Nyelvtudományi Intézet igazgatója, Kenesei István szerint a nagyszótár a nyelvtudomány hadronütköztetője: hosszú ideig és költségesen épül, de kétség sem férhet hozzá, hogy megéri-e. Csak itt a végeredmény nem az antianyag lesz, hanem egy élő, naprakész múzeum.
Anyagát az utóbbi kétszáz év írott szókészlete adja (csak már publikált szó kerülhet bele), és mintegy 800 ezerből választják ki azok fontossága és gyakorisága alapján a kinyomtatható mintegy 110 ezer szócikket. (Kenesei hozzátette: nyugodjunk meg, ezzel a problémával más nyelvek is szembesültek. A kiadhatóság és kezelhetőség miatt kell a gondos válogatás.)
A két új kötet a B betűvel kezdődő szavainkat gyűjti egybe, mintegy ötezer szócikket, melyek bemutatását kicsivel több mint hatvanezer példamondattal segíti. A mostani két kötet különlegessége, hogy a megszokottnál hosszabb szócikkekkel operál: a „be” igekötő például 121 alcímszót tartalmaz.
– Újdonság, hogy maga a szótár is rendszerként működik, és így tükrözi a magyar nyelvi rendszert, ugyanakkor figyelembe veszi a nyelvtudomány legfrissebb eredményeit is – magyarázza Ittzés Nóra főszerkesztő. Ilyen újdonság még a bokrosított szócikktípus, ahol egy „bokorba” rendezik a hasonló elő- vagy utótaggal rendelkező szavakat. Két új szófaj is megtalálható már a szótárban: a partikula (bitang, böhöm stb.), illetve a módosítószó (bezzeg, bizony stb.). A szerkesztők a friss szemlélet beemelésével érték el, hogy az évszázados szótári hagyományt megőrizve korszerű alapokra helyezzék az adatbankot. Erre már csak azért is szükség van, mert a szótárkészítés évtizedei alatt nem áll le a nyelv, változik a leírása és a grammatikai szemlélet is.
– Olyan ez, mint egy székesegyház építése, olykor generációk kellenek hozzá, s talán a vége már kicsit más alakú lesz, mint az eleje – öntötte mindezt egyetlen képbe Nádasdy Ádám nyelvész. Aki külön örült annak, hogy a szótárral megint tanult valamit: a „békeláb” szót, amely nem a békejobb gúnyos ellentéte, hanem a hadilábé. Vagyis békelábon is lehet állni. Kiemelte a lenyűgöző adatbőséget, és azt a tényt, hogy a szótár nemcsak a magyarul született, hanem a magyarra fordított szövegeket is földolgozza. Ez azért jelentős, mert a fordító néha hamarabb rákényszerül, hogy munkája közben tágítsa a nyelv eszköztárát, mint bármelyik író vagy szakember.
A kötetek kiadását a Nyelvtudományi Intézet vállalta magára, s külön érdekesség, hogy a belbecse mellett a külcsínért is a szótárosztály szakértői felelnek: ők végezték a tördelést, a tipográfiát, de még a borítóhoz szükséges vásznat is ők választották ki. Ez olyan jól sikerült, hogy a papírgyár referenciapéldánnyá szeretné tenni a kész művet. Ám mielőtt bárki is azt gondolná, hogy az eladott kötetekből meggazdagodik az intézet, Kenesei hozzáfűzte: az effajta szótárak kiadása még az angol nagyszótárt megjelentető Oxford University Press számára is veszteséges, holott az angolszász nyelvterület jóval nagyobb a magyarnál.
Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke mindenkit megnyugtatott, a nagyszótárnak nem kell majd a költségek hiánya miatt megtorpannia. Sőt azt szeretné, hogy amennyire csak lehet, olyan gyorsan haladjon a munka. Vagyis: két-három évente jelenjen meg egy kötet, ugyanakkor a sietség ne menjen a minőség rovására.
