Nagyon nagy érdeklődés mellett, 29,3 millió eurónak megfelelő összegért kelt el a minap a Sotheby’s aukciósház New York-i árverésén a híres osztrák festő, Gustav Klimt 1914–15-ben készült alkotása, a Litzlberg am Attersee. Öt gyűjtő pályázott a szervezők által csak kesztyűben megérintett képre, négyen telefonon, egyvalaki pedig személyesen. Ez utóbbi nyert, nevét egyelőre homály fedi.

A Klimt-kép roppant kalandos utat járt be, amióta 1927-ben lekerült a híres gyáriparos, Viktor Zuckerkandl házának faláról. Zuckerkandl nagyon híres képgyűjtő volt, a tulajdonában lévő festmények sokaságát 1928-ban, halálát követően elárverezték, a hét Klimt-kép azonban a családban maradt. A tájkép a húgáé, Amalie Redliché lett, az alkotás a Purkersdorfban lévő Eugen villa szalonjában lógott egészen 1939-ig. Amalie Redlichet és a lányát 1941-ben Lengyelországba deportálták, képeik egy salzburgi műkereskedő, bizonyos Friedrich Welz kezébe kerültek, aki „árjásított” képtárak fölött is átvette az uralmat. Az ötvenes évektől a festmény viszont már a salzburgi modern múzeum tulajdonát képezte.

2007-ben Salzburg 1935–1955 közötti éveinek gyűjteményeiről jelent meg egy könyv, benne 175 olyan alkotással, amelynek eredetét nem tudták megnyugtatóan tisztázni. Ezek között volt a modern múzeum egyetlen Klimt-festménye, amelyért Redlich unokája, a ma 81 esztendős, Kanadában élő Georges Jorisch kopogtatott. Az idős férfi pontosan vissza tudott emlékezni, hogy hol volt található a festmény, így aztán Salzburg tartomány vezetői úgy döntöttek, hogy a kárpótlási törvény keretében, amely csak az ezredforduló után lépett hatályba, s nyújtott késői jóvátételt a nácik által kirabolt családoknak, visszaszolgáltatják a gyönyörű alkotást. Nagyvonalúságukat erősítette, hogy Jorisch a kép árából 1,3 millió eurót a salzburgi múzeum bővítésére, korszerűsítésére ajánlott fel. A többi pénzt arra fordítja – árulta el az osztrák rádióban – hogy unokái a legjobb iskolákat végezzék. Az idős férfi egyszerű körülmények között él, mint mondta, sem hely nem lett volna a festmény számára, sem a védelmét garantáló biztosítást nem tudta volna érte megszerezni, ezért határozott az eladás mellett.

A Litzlberg am Attersee című képnél még egy kicsit drágábban vették meg tavaly Londonban szintén a Sotheby’s árverésén a Kirche in Cassone (Cassonei templom) című 1913-ban készült alkotást. Klimt ezt a 110 centiméterszer 110 centiméteres képet is Zuckerkandléknak adta el. A festmény megintcsak Viktor testvéréé, Amalie lett, aki mai értéken 9500 eurót fizetett egy bécsi speditőrnek, hogy rejtse el a műkincset a nácik elől. 1947-ben, amikor a veje visszatért Bécsbe és érdeklődött a festmények után, már csak üres ládákat talált, s azt a hírt, hogy az oroszok mindent becsomagoltak és elvittek.

A Cassone először 1962-ben bukkant elő újra, egy grazi kiállításon. Magántulajdonban volt, majd néhányszor gazdát cserélt. Jorisch ennél a képnél is pontosan megmondta, hogy Purkersdorfban hol volt a helye, még arra is emlékezett, hogy az erős zöld tónusa miatt ő spenót tájképnek nevezte. Ügyvédet fogadott, akinek a közvetítésével egyezségre jutott, s közösen küldték a Klimt-művet Londonba. Hogy ki volt tavalyig a kép tulajdonosa, s hogy az árverésen elért 30,7 millió eurón milyen arányban osztoztak, azt mindmáig nem tudni. Azt viszont, hogy hamarosan újabb osztrák múzeumi kincstől kell Ausztriának megválnia,mármost sejteni lehet. A legsikeresebbnek tartott osztrák múzeumigazgató, az Albertina képtár élén álló Klaus Albrecht Schröder ugyanis a minap jelezte, hogy a jövő májusban holland festők munkáiból nyíló kiállítás előkészületei során egy olyan négy méter magas, kéttáblás kartonra festett alkotásra bukkantak – az 1475–1528 között élt Jan de Beer Wurzel Jesse (Krisztus családfája) című képére –, amely az ötvenes években került az Albertinához, korábban vélhetően a szintén kifosztott Gutmann családé volt. Schröder nyugtalanságát csak növeli, hogy a Bosch-, Bruegel-, Rembrandt-, Rubens-kiállítás a jövő nyáron Chicagóba menne, ahol ha a tulajdonviszonyai nem tiszták, el is kobozhatják az inkriminált alkotást. A múzeumigazgató már most időszerűnek tartotta felhívni az osztrák kormány figyelmét, hogy adott esetben vásárolja vissza az országnak a festményt.