A dicsőség osztható
Hetedik alkalommal rendezték meg csütörtök este a Műcsarnokban a rendhagyó auk ciót, amelyen nem műtárgyakra, ritka és különleges csecsebecsékre lehetett licitálni – hanem kultúrára. Egészen pontosan tíz, a szervezőbizottság által különösen fontosnak ítélt kulturális projektet lehetett „megvenni”. Főszponzorokat és társtámogatókat kerestek.
– A hagyományos árverésekkel szemben, ahol egyvalaki viheti haza a megvásárolt tárgyat, itt osztható a dicsőség – utal Török az aukció menetére. Az első körben ugyanis főszponzor kerestetik, de hogy más mecénás is részesülhessen a szponzoráció örömeiből, miután végigmennek az árverezendő projekteken, újra licit kezdődik, immár a társszponzori státusért. Afféle tréfás versengés alakul ki évről évre. Az előző években rendezett árverések szervezésekor gondosan ügyelt a Summa Artium arra, hogy sokféle művészeti ágból kerüljenek ki a projektek. A tehetős magánszemélyek és a támogatásra szoruló kultúraközvetítők össze hozása nem magyar találmány –az árverés azonban igen.
Az érkezés, a fehér abrosz, némi rágcsálni- és innivaló társaságában történő ráhangolódás után előkerült a tíz, támogatásra méltó kezdeményezés, az árverést az elsősorban bankárként ismert Király Júlia vezette, akinek minden projekt kapcsán akadt pár kedves, olykor személyes mondata. Elsőként a Karaván Művészeti Egyesület inter aktív színházi előadásához szerettek volna támogatót találni, amelyet a Cigánylabirintus című könyv ihletett. A kikiáltási ár 300 ezer forint volt, az elérni kívánt összeg pedigmajd 1millió 300 ezer – végül 750 ezernél állt meg a licit. A Holmi folyóirat kereshető internetes archívuma kevésbé volt népszerű: 200-ról 300 ezer forintra kúszott fel mindössze az összeg. Kalapács alá került még a Concerto Budapest és a Keller Kvartett hangversenysorozata, valamint a Fiatal Képzőművészek Stúdiója galériájának korszerűsítése, fenntartása is – itt is akadt mecénás. Ahogy David Harrower Feketerigó című színművének bemutatása is könnyebb lesz, utóbbit egymil lióért „vitték el”. A Nyitott Műhely korszerűsítése, klubtagsági rendszerének felépítésére is került szponzor, ahogy Vázsonyi Vilmos „önéletmondásának” megjelentetésére is, ugyancsak egymillió. A megszorítások miatt nehéz helyzetbe került Tünet Együttes is részesült a Mecénáspénzből, ahogy elkelt néhány Mecénás-könyv is, amely viszont rendhagyó kivételként valódi, hazavihető, gyönyörű kiállításúmunka, az érte adott pénzt a Summa Artium működésére fordítják. A kötet egyébként továbbadható – a mecénás és mecénás közötti adásvételből származó bevétel ugyancsak a szervezet munkáját segíti elő.
A legnagyobb versengés a kilences sorszámú projektért folyt. Egy év múlva épületfényfestő akciót és roma filmfesztivált szerveznek egy nagy európai, a roma holokausztra emlékező rendezvény- és koncertsorozat keretében – erre gyűjt pénzt a Romédia Alapítvány. Csütörtök este 3 millió forinttal lett könnyebb a dolguk.
Kisebb-nagyobb összeggel társszponzorok is támogatják majd mindegyik projektet – derült ki a második kör végére.
Mint Török András mondja: olyan projekteket választ ki a szervezőbizottság, amelyek a magánmecenatúra nélkül nehezen vagy egyáltalán nem tudnának megvalósulni. S hogy praktikusan hogyan történik a fizetés? Az árverés után nem sokkal a reménybeli támogató szerződést kap, ezután átutalja az összeget a Summának, ahol a munkatársak bevárják, míg az összes, ugyanahhoz a projekthez kapcsolódó szponzorpénzmegérkezik,majdhiánytalanul továbbutalják a kedvezményezettnek. A Summa Ar tium ugyanis –szemben a hagyományos aukciósházakkal – egyetlen fillérnyi jutalékot sem csíp le az összegekből.
Az utóbbi években a válság miatt az ő munkájuk is megnehezült, s a nagyobb cégeknek is kevesebb pénzük van mecenatúrára, mint a korábbi években. Tehetős magánszemélyek viszont akadnak. S egyébként is: válság ide, válság oda, a Mecénás Nap igazi ünnep. Koccintással, találkozásokkal, kapcsolatfelvételekkel, zeneszóval, amellyel egyébként a 11 éves tehetség, Oláh Géza hegedűs és kísérője, Arató Ágnes zongorista kényeztette a megjelenteket.
Átadták a díjakat
A Mecénás Napon az idén is kiosztották a Mecénás-díjakat. A Kortárs művészetekért kategória díját az Erste Bank vitte el zene- és képzőművészeti, valamint sajtótámogatásaiért. A Patrónus-díj Bodó Kataliné lett, aki az Art On Lake című kezdeményezés kapcsán érdemelte ki az elismerést. A Projektdíjat a Maurice Ward Group kapta a Leopold Bloom képzőművészeti díj megalapításáért.
