A kérdés jogos.

Mert ha átgondolják a vészforgatókönyvet, akkor most nem állna ott Otoh Gunga népe szügyig a katasztrófában, lenne áram meg ivóvíz, internet. Pláne elegendő midiklorián.

Akkor a helybélieknek nem kellene tömegesen megindulni a sértetlenül maradt Coruscantba, ahol különben már az összes kórház megtelt. Máshol haldokoljunk inkább. És nem kellene a Intergalaktikus Devizaalaphoz se fordulni, utólagos biztosítás kötésének szándékával. A kérdés tényleg jogos tehát.

A jegyző csak az otoh gungai polgárok felháborodását tolmácsolta, akik, mint rendszerint, megint a tévéműsorral vannak elfoglalva, még Coruscantba menet is az a téma, mi lesz most, hogy nincs áram? Hogyan fogjuk lesni, mi történik a villában?

(Még a neten sem tudjuk utólag megnézni, mert az sincs.) Meg az is téma, hogy Csonka András újra műsorvezetői szerepben volt látható az RTL Klubon. Ez a fokozott érdeklődés nem olyan különös, hiszen az összes otoh gungai polgár MP3-lejátszóján a playlist alapértelmezett szereplője a Ding Dong című, méltán galaktikusnak gondolt sláger, amely minden kérdésre megadja a választ, játszi könnyedséggel oldja fel az öröknek gondolt nő-férfi problematikát, és a 2000-es Camp David-i tárgyalások is azért fulladtak kudarcba, mert lemerült Arafat ceruzaeleme. Csoda, hogy az Occupy-mozgalmat szervezőknek még nem jutott eszébe, hogy kihangosítsák a Wall Streeten, elfoglalásilag. A brókerek, mit sem törődve azzal, hogy esetleg örökre meggyűrődik az Armani, fejvesztve menekültek volna egészen manhattani szuperkecójukig, ahol marokszám tolják a Libriumot, természetesen Perriervel öblítve, úgy jön a megnyugvás.

A Ding Dong viszont, így Csonka András is, megmaradt otoh gungai univerzális csodafegyvernek. Még szerencse, hogy az a nyomorult Oberon műhold csak hétfőn zuhant, így még láthattuk a Való Világ villájából jelentkező Szombat Esti Lázat.

Vasárnap.

A műsor-a-műsorban jellegű mutatvány egyébként annyiban módosult, hogy most nem közepesen híres magyar celebritások táncoltak profi táncosokkal, hanem ZS kategóriás magyar celebritások mímeltek táncot ZS kategóriás magyar celebritásokkal. A valóságshow-hősök között akadt ügyes és ügyetlen is, magam sem nyomnám jobban a mambót egyébként – meg hát amúgy sem az volt a lényeg, milyen jól táncol valaki. Ezt már abból is lehetett látni, hogy még véletlenül sem az objektíve legjobb mozgású páros (Seherezádé és Gergő, ha mond ez bárkinek bármit) nyerte el a közönség rokonszenvét, ezáltal a családtagokkal való találkozás lehetőségét így két hónappal a beköltözés után, hanem a legbénább (Annamária és Csaba). A magyar tévénéző jóságos Bud Spencer, amennyiben a gyengékkel vanmindig. Döbbenetes comebacknek lehettünk viszont tanúi: a kis belső produkció műsorvezetője a már hivatkozott Csonka András volt, akivel kapcsolatban két eset lehetséges. Vagy nem szóltak neki, hogy ez az egész egy hülyeség, ne vedd túl komolyan, András; vagy pedig tévéseket megszégyenítő képessége van az öniróniára. Az eredeti, hivatalos Szombat Esti Láz nyertese ugyanis még látszólag sem tudott elszakadni a szerepétől. Drámai hangsúlyai, jelentőségteljesmondatai csöpögtek a pátosztól, mintha magán érezte volna azt a másfél millió szempárt (hárommilió szemet), és mindenkit személyesen szeretett volna meggyőzni arról, hogy itt valami nagy dolog dőlt most el. Pedig a lovakat már rég lelőtték. A győztes kihirdetésekor aztán kétségbeesetten próbált úrrá lenni a villalakók zsivaján, egészen gyönyörű pillanatokkal ajándékozva meg a nézőket.

Pici örömmel, egy nappal a katasztrófa előtt.