A toronyházak tetején
Nemcsak arra az egy órára gondolok, amíg előzenekar híján egy DJ ismert zenéket kevert a színpadon este 8-tól, hanem arra a huszonhét évre is,míg eljött Budapestre együttesével a Smooth Operator, a Jezebel, az Every Word, a King of Sorrow, a No Ordinary Love énekese, a nigériai-brit származású Helen Folasade Adu, azaz Sade. Nem lehet azzal vádolni Sade-ot, hogy évente, kétévente lemezt pottyantana a piacra. A tavalyi Soldier of Love a hatodik stúdióalbuma volt, amelyet majdnem tízévnyi kihagyás után jelentetett meg. (Már jelölték is R & B kategóriában az 53. Grammy-díjon.) Az énekesnő azt mondja, akkor készít újat, ha van mit mondania, és az elmúlt évtizedben inkább a magánélete került előtérbe.
A „pazar, füstös hangként” emlegetett, 52 évesen is gyönyörű Sade gyakorlatilag véletlenül lett énekes. Sosem készült rá, csak belesodródott. Talán épp ezért tudtamegőrizni végtelen természetességét. A budapesti koncerten természetesenmegjárta a szokásos köröket a mennyire örül, hogy itt lehet és milyen klassz/szép a magyar közönség tematikában, de mindezt olyan kedvesen, manírmentesen búgta a mikrofonba, hogy könnyű volt hinni neki.
Sade a kihagyott évek után több mint százállomásos világ körüli turnéra indult áprilisban. Franciaországban kezdett, és december közepén az arab emírségekben zárja az évet. A műsor vélhetően mindenhol ugyanaz, de ez sem kevés: ami a pesti helyszínt illeti, itt valódi show-t lehetett látni, nem csili-vili tánckarral, hanem olyan multimédiás körítéssel, amely elvétve bukkan fel a Papp László Budapest Sportarénában. Nemcsak a hátsó drapériára vagy a zenekar elé eresztett, hófehér függönyre vetítettek, hanem musicaleket megszégyenítő tempóban változott, süllyedt-emelkedett a színpad is. A mozgó kockákkal együtt folyamatosan formálódott a színpadkép, két másodperc alatt átrendeződött a zenekar, vagy épp a vetített toronyházak tetejével egy magasságba repítették az énekesnőt. A mélyről érkezett a show elején Sade a Soldier of Love címadó dalával, és oda lépdelt vissza az egyetlen ráadásszám, a Cherish the Day után is. (Nem mintha nem lett volna igény további extrákra is, de úgy tűnik, a szerződés éppen kétórányi műsorról szólt.)
Ezen a turnén nem pörög-ugrálakrobatizál Sade a színpadon, mint mondjuk a nála fél évvel idősebb Madonna, hanem teljesen a Sophie Muller tervezte látványvilág részese. Megperdül a filmvásznon, tangózik, engedi sodorni magát, és zenére ring élőben, a színpadon is, akár a vokalistákkal együtt. Körbeölelik az újakat a régi, egzotikus, fülledt dalok. Őt nem hagyják hidegen a társadalmi kérdések, mégis fő témája a régi: a szerelem – annak minden gyönyöre és nyomora.
Négyszer vált kosztümöt, a szexi talpig feketéből a ráadás vöröséig jut el, vesz közte gengszteröltönyt meg egy csupafehér ruhát, amelynek dekoltázsából piros csipke villan elő. Nem akar tininek látszani, nincs maszkszerűre simított, agyonoperált arca. Engedi látni magát hatalmasra vetítve a vásznon, amint éppen százszorszépek között bolondozik sárga kisruhában. Vállalja szeplőit, ráncait, korát.
„Sade Live, Tonight in Budapest”, virít a vetített neonfelirat a zenekar háta mögött, és ezt nem könnyű elhinni. Végül földig hajolunk előtte, ahogy teszi ő is együttesének minden egyes tagja előtt, egyenként kézen fogva őket, a színpad közepére cipelve az utolsó szám alatti flittereső maradványain.
Sade platinája
A dzsessz, a soul és az R&B közös határán finoman lépdelő Sade zenekar több mint 50 millió eladott lemezzel és több Grammy-díjjal büszkélkedhet. A stúdióés koncertalbumok mellett megannyi best of válogatást is kiadott, a legutóbbit az idén: The Ultimate Collection néven. Ezen a huszonkilenc klasszikus felvétel mellett – amelyekből tizenöt az 1994-es best of albumra nem került fel – új dalok is találhatóak. Köztük a The Moon and The Sky Jay-Z remixe. A kiadvány egy hónap után elérte a dupla platina státuszt.
