DVD - még nem halott, de erősen szűkül a piaca
A számok mindenesetre választ is adnak a felvetésre: magyar piac durván megfeleződött az utóbbi két-három évben. A helyzet bonyolultságát azonban kellőképpen jelzi, hogy a lemezek átlagára ezenközben némileg emelkedett. Arra pedig senki sem tudja a választ, hogy az optikai hordozókat mennyi ideig használhatjuk még. Hiába digitális termék a DVD-lemez, hosszú távon biztosan felsorakozik majd az ódivatú formátumok közé, mint például a szalagos hangkazetta.
Amikor az 1990-es évek végén megjelent a DVD-formátum, az elv mögötte éppen az volt, hogy nemcsak jobb minőségű a mára már teljesen feledésbe merült VHS-rendszernél, de tartósabb is, valamint kevesebb helyet foglal, így tökéletes arra, hogy kiszolgálják vele a rajongók és a gyűjtők igényeit és szenvedélyét – mondja Stern Gábor, a Gamma Home Entertainment igazgatója. Mindemellett a DVD-lemezeken helyet kaptak az extrák is, melyek további információkat tartalmaztak a művekkel kapcsolatban. Az újdonság erejének köszönhetően a DVD-történet elmúlt bő tíz évének az első fele igazi sikertörténet volt. Egyrészt megreformálta az otthoni filmnézést, másrészt addig beszerezhetetlen klasszikusokat lehetett visszahozni általa a piacra –tehát a kulturális szerepe is jelentős. Ezt a funkciót egyébként a mai napig betölti a világ boldogabbik felén, igaz, a pozícióját valamelyest átvette a HD minőségű hangra és képre képes utódja, a Blu-ray Disc.
A magyar helyzet annyiban speciális, hogy az utóbbi mondat itt egyszerűen nem igaz. Abban mindenki egyetért, hogy a DVD a mai napig a legolcsóbb legális filmnézési mód, hiszen minden háztartásban van már legalább egy lejátszó, a legális digitális terjesztés pedig még igencsak várat magára. Mindezek ellenére a hazai piac totálisan beszűkült. Az látható, hogy még mindig nagyon keresettek a nagy címek (egy Alkonyatból még mindig el lehet adni több tízezer darabot), és van érdeklődés néhány örökzöld címre is, mint a Casablanca vagy a Ben Hur.
Itt nyilván szerepet játszik, hogy a moziforgalmazó a nagyvásznas premier idején már forintmilliókat költött az adott mű népszerűsítésére, de az is, hogy akinek tetszett a film amoziban, az újra akarja élni az élményt az otthonában is – érvel Rajki Péter, a Pro Video & Distributionmarketing menedzsere. Itt elsüthető az egyik örök közhely: ha Hollywood jó filmeket készít, akkor a lemezek is jobban fogynak – még akkor is, ha egy világszerte folyamatosan csökkenő eladási trendről muszáj beszélni.
Ugyanakkor a magyar piac fokozottan kaotikus állapotára utal, hogy az úgynevezett katalóguscímek eltűntek a boltokból. Egy-egy régebbi, díszdobozos filmtörténeti kollekció beszerzése ma már abszolút esélytelen, aki idejében megvette korongokat, örülhet, hogy a polcán tudhatja a portékát. Pótolni őket szinte lehetetlen – esetleg külföldről lehet „utánlőni” (ahol folyamatosan a piacon tartják őket), vagy a aukciósoldalakról, méregdrágán.
A magyar piac egysíkúvá válása hosszú folyamat volt, mely a szakértők szerint ugyanúgy múlt a vevőkön, mint a kiadókon. A magyar vásárló például elvárja, hogy egy kiadványnak legyen szinkronja, méghozzá a „klasszikus” magyar hangokkal ellátva, lehetőleg minél olcsóbban. Mivel a régi szinkronok többsége mono volt, számos esetben a külföldi jogtulajdonos frisset vett vagy csináltatott a filmekhez – az (el)várt nagy eladott példányszám helyett viszont többnyire elégedetlenség volt a válasz. A kiadók a halálos csapást mégis az újságmellékletek megjelenésének tulajdonítják: mivel ezeket a filmeket nagyon nagy példányszámban nyomták, sok megmaradt, és fillérekért elárasztották velük a piacot. Így az árak irreálisan alacsonyak lettek, akciókra kényszerítve a többi kiadót is – ami végül a minőség csökkenéséhez vezetett.
Mivel a kiadványok ára kiszámíthatatlan lett, teljes árú lemezt lassan nem is lehetett eladni. Magyarán, a DVD lassan bóvli termék lett. A magazinos kiadást elindító Best Hollywood nevű cég örökre beírta magát a történelembe, amikor egyik akciója keretében tizenöt forintért kínálta a lemezeket. Mindazonáltal az kifejezetten jó hír, hogy ezek az úgynevezett „hulladék” kiadások (hiperekben, nagy kosarakba hányt, ma már leginkább papírtokos akciós termékek) forgalma az utóbbi időben visszaesett: ez vezetett a már említett átlagár-emelkedéshez. De úgy is fogalmazhatunk, hogy most már tényleg csak a nagy sikereket lehet eladni – azt viszont rentábilis áron. Miután egyértelműen érzékelhető, hogy a moziban is jól teljesítő filmek generálnak magasabb eladási mutatókat DVD-n, nem csoda, hogy a Bluray esetében is ez a trend – még ha az utóbbi formátum nem hozta is meg a várt áttörést.
A 2008-as, több mint lelkes szakmai jóslatok szerint a „kék lemeznek” hosszú távon le kellett volna váltania a DVD-t, de ez nem igazán akarmegtörténni.Falus Viktória, az LG Electronics Magyar Kft. szórakoztatóelektronikai marketingkommunikációs menedzsere elmondta: egyre nagyobb súllyal van jelen a Blu-ray, világszinten ez a térnyerés értékben 20 százalék körül mozog, és ez a trend a hazai hardver-(lejátszó, házimozi-rendszer) eladásokra is jellemző. Ugyanakkor egy sikerfilm Blu-ray kiadásából legfeljebb néhány ezer példányt tudnak eladni a terjesztők.
Mindezektől teljesen független, ám a helyzetet meghatározó folyamat, hogy a gyűjtőszenvedély fokozatosan kezd kihalni az emberekből. Az adattárolás a „felhőben” vagy szervereken divatos manapság, fizetni meg egyre kevésbé szeretünk érte – főképpen Magyarországon. A kulturális tartalom kapcsán a magyar fogyasztó fejében még javában a „kommunizmus” a mérvadó, azaz a tartalmat alanyi jogon járó valaminek tartjuk. Erre példa a háztartásokban rohamosan terjedő lapostévék agresszív térnyerése, melyekhez csak a felhasználók töredéke rendel a hardverhez passzoló HD-tartalmat, legyen az tévéadás vagy Blu-ray.
