Ezek a munkák 2005 szeptemberétől 2008 őszéig tartottak. Nyaranta 20–25 régész és 400–500 ásatási munkás túrta a talajt, és ennek eredményeképp mintegy 400 ezer tárgyat hoztak felszínre. Az új gyűjteményt immár maradéktalanul rendszerezték, minden darabját restaurálták, adataikat és fotójukat számítógépre vitték.

Bár a régészek még évtizedekig elemzik-tanulmányozzák a sztráda baranyai szakaszán talált rettentő menynyiségű tárgyat, az már ma is nyugodtan kijelenthető, hogy az említett ásatás nem hozott olyan eredményt, amely alapján történelemismeretünk átírásra szorulna. Mégis, számos meglepetés érte a kutatókat.

Nagy Erzsébet, a múzeum régészeti osztályának vezetője szerint ilyen meglepetés volt, amikor Versend határában előkerült egy avar temető 1300 sírral, és egy falu maradványával. A sírokban páratlan ékszergyűjteményt találtak, ezek többsége bronz ötvösmunka, ám akadtak szép számban aranyozott fülbevalók is. A temetőt szinte teljes egészében, a falut azonban csak részben tárták fel, mivel annak nagyobb fele a szántók alatt bújik meg.

Még régebbi kort idéz meg az a Szederkény közelében talált temető, ahová az úgynevezett mészbetétes edények népe földelte el halottait, időszámításunk előtt másfél ezer évvel. Ez az államisággal nem rendelkező, és a Kárpát-medencében több helyütt is évszázadokon át élő nép onnan kapta a nevét, hogy fekete agyagedényeibe rovátkákat metszett és azokba kagylóport szórt. A régészek eddig úgy tartották, hogy akit 14–15 ilyen edénnyel temettek el, az tehetős ember lehetett, ám itt volt több olyan sír is, amelyben 50–60 edény övezte az elhunyt hamvait.

Szebény község mellett egy attraktív római villa romját lelték meg a régészek. Ez a IV. században emelt épület épp egy völgyhíd tervezett pillérjének helyén bukkant elő, emiatt a hidat kissé át kellett tervezni. A villát – mivel arra se idő, se pénz nem volt – nem tárták fel, így elképzelhető, hogy a (vélhetően barbár támadás miatt beomlott) falak alatt számos használati tárgy lapul. A villa romjait visszatemették és olyan ráccsal borították, amely meggátolja, hogy a fémkeresősök megtalálják és kifosszák az épületet.

Szemely község határában is római épületegyüttest tártak fel a régészek. Ezek a kőalapozású, faszerkezetes házak egykor afféle tanyaközpontként és út menti fogadóként élhették mindennapjaikat. A maradványokat a feltárás után visszatemették, és ma fölöttük fut az M60-as sztráda egy darabja. Palotabozsok mellett három, a XIII. században emelt házat találtak. A falak alól csaknem ép kemencék, tört cserépedények és csontvázak kerültek elő. Nem kizárható, hogy ez a település a tatárjárás áldozata lett. Amúgy a temérdek feltárás megerősítette, hogy Baranya az avar vagy a római korban sűrűbben lakott térség volt, mint a honfoglalás utáni századokban.

A háromévi ásatás nyomán mindazonáltal sehol sem létesült új, baranyai kiállítóhely. Nagy Erzsébet úgy látja, hogy erre később csak a Szebénynél talált római villa esetében van remény. Ám annak feltárására és múzeummá alakítására százmilliók kellenének.