Közismert, hogy Fadrusz János Mátyás-szobra az erdélyi magyar megmaradásnak szinte ikonjává vált. 1902 óta áll a helyén a lovas király, s legutóbb 1942-ben esett át komolyabb állagmegóváson. Azóta talapzatából kitöredeztek kődarabok, letörtek szoborrészek is, szétcsúszott a talplemeze, az esővíz zavartalanul folyt a talapzat belsejébe, mállasztva annak magépítményét. A súlyos szobortest ezért hat centiméternyit előredőlt. Elodázhatatlanná vált a felújítása.

A talapzatot restaurálás előtt radaros, ultrahangos és nedvességvizsgálatnak is alávetették, hogy belső állapotát megismerjék. Kiderült, a belső mag annyira ellágyult, hogy a terhet tulajdonképpen csak a mészkő burkolat vastag kövei viselték – mutatta a diagnosztikai felvételeket Almássy Piroska korrózióvédelmi mérnök. Ez a belső mag eredetileg is csak tömedékelt törmelékanyag lehetett, talán valamilyen kötőanyaggal megerősítve. A restaurátorok kíváncsiak voltak arra is, mi tartja a hatalmas bronzfigurát belülről, vannak-e belső merevítői. A bronzló meglékelése után kiderült, nincs belső vázszerkezete, vagyis nincsenek a ló és a lovas testében vasrudak. A test belső ürege 1,2 méter átmérőjű, így mászható. Tartórudak azért nem voltak szükségesek, mivel az öntvény fala az átlagosnál kétszer vastagabb: 0,5-0,7 helyett 1-1,5 centiméter, így a héj önmagát tartja. Csak a ló lábaiban találtak vasrudakat, melyek a patáknál ólommal, följebb bitumennel voltak körbeöntve. Ezek a rudak fogták a talapzatba ágyazott U vasakhoz a szobrot, az U vasakat pedig száz éve vas-„horgonyokkal” kötötték a kőbe. Gondosan volt tehát rögzítve a szobor a bástyát formázó talapzathoz. Nem is sikerült korábban elmozdítani.

Egyébként az a félelem még a mostani felújítás során is működött a magyarokban, hogy a restaurálás ürügy lehet a szobor eltávolítására, ezért a bronzalakot nem is vitték el, hanem helyben, a szobor fölé felállított építményben végezték el a javításokat. Ezt a vasvázas, többszintes védőépületet egyébként olasz mintára építették meg – mesélte Séd Gábor, a Nemzeti Múzeum fémrestaurátor-szakértője –, ilyet használtak a közelmúltban a velencei Colleoni lovas szobor felújításakor is. A bronzlovast erre függesztve megemelték, s amíg alatta a kőmunkát elvégezték, a levegőben függött. Ekkor derült ki egyébként, hogy a Mátyás-szobor súlya nem 6 tonna, mint hitték, hanem közel 12 (egész pontosan 11,6).

A hatalmas alkotás kisebb elemekből áll, melyeket annak idején csavarkötéssel fogtak össze a szobor belsejében, ám az összefogó vascsavarok száz év alatt szinte a felismerhetetlenségig korrodálódtak – mutatta be fotókon Kolozsi Tibor szobrászművész, aki korábban az aradi szabadságszobrot is restaurálta. Természetesen ezeket most kiváltották krómozott acélcsavarokkal. A ló lábaiban kicserélték az ólmozást és a bitumenezést, s ezúttal egy vízlevezető csövet is beiktattak, hogy a belső párakicsapódás el tudjon folyni. Az egyik pata repedt volt, ezt is kijavították. Eltávolították a korábbi, vaslemezzel elvégzett kiegészítéseket, és helyére illesztették a szétcsúszott bronz talapzatfedő lemezt, hogy ne folyjon tovább a piedesztál belsejébe az eső. Megújították továbbá a mellékalakokat: Szapolyai István mentéjéből például eltávolítottak egy talicskányi öntőhomokot, amely kívülről csúnya sókristályosodást okozott a bronzon. A korábban letört, azóta a városi múzeumban őrzött kiegészítők – sisakdísz, zászlórúdvég, szablya – is visszakerültek a helyükre. Végül a király fején újraaranyozták a babérkoszorút.

Külön stáb dolgozott Nagy Benjámin marosvásárhelyi szobrászművész vezetésével (és magyarországi szakértők, például Horváth Zoltán geológus bevonásával) a kőtalapzaton, amelynek tönkrement magját vasbetonból öntötték újra, de a burkolat és a mag közé néhány centiméteres szigetelő réteget is helyeztek. A süttői mészkőből készült díszkő burkolat csorbult darabjait (a kövek tíz százalékát) kicserélték. – A kövekről azonban nem radírozták le a történelmet, mondta Osgyányi Vilmos kőrestaurátor: továbbra is láthatók maradtak például az eredeti Mátyás király feliratot egykor tartó szegecsek és csavarok helyei. Számunkra ezek is fontosak ugyanis.

A javításokat mindvégig a helyszínen végezték