Torkosság, fösvénység, restség, harag, kevélység, bujaság és irigyég – sorolja a hét főbűnt Somerset nyomozó. Ha máshonnan nem, David Fincher kultikus, Hetedik című filmjéből sokaknak ismerős lehet e fogalom. Most egy olasz szerzőpáros, Carla Casagrande és Silvana Vecchio arra a nem csekély feladatra vállalkozott, hogy korabeli szövegforrások segítségével mutassa be legjelentősebb időszakában, a középkorban – azon belül is elsősorban a XII–XIII. századra koncentrálva – a hét főbűnt. A téma egyházi vonatkozása miatt elsősorban teológiai írásokon keresztül ismerhetjük meg a bűnök mikéntjét és alakulását, ugyanakkor a szerzők néhány világi, vagyis szépirodalmi szöveget is megemlítenek, közülük természetesen kiemelkedik Dante Isteni színjátéka.

A bűnöket egyenként, külön fejezetekre bontva veszi sorra a kötet, mégpedig alapvetően a Nagy Szent Gergely Moralia in Iob című művében található sorrend alapján, amely fontos – ha nem a legfontosabb – középkori irata ennek a struktúrának. Gergely Cassianus nyolc főbűnt felsorakoztató rendszerét vette alapul és alakította át komplett hadsereggé, melyben a jámbor lélek ellen támadó vétkek egész enumerációjával találjuk szemben magunkat. Ez a gergelyi lelki csatatér egyszerűsödött aztán az idők folyamán, s lett a domináns hetes szám a mérvadó, a bűnök egysége. Ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy e hét sarkalatos vétket hiába keressük a Bibliában, mert így, ezen formájában sehol sem fogjuk megtalálni. A nyomaikat viszont annál inkább.

A könyv egyik legérdekesebb része, amikor a korabeli írásokat idézve megpróbálja összekötni a hét főbűnt a Szentírással. Így lesz Ádám és Éva édenkerti bűnbeesése egyszerre a kevélység és a torkosság ószövetségi példája. Az előbbi esetében a tudás- és hatalomvágy ígéretétől megszédített első emberpár, megízlelve a tiltott gyümölcsöt, megkezdi bűnnel terhelt, halandó életét. Az utóbbi esetben – mely elmélet Szent Ambrustól származik – az első bűn nem a kevélység, hanem a torkosság volt. Ugyanis Ádám és Éva egyfajta hosszú böjt állapotát élvezhették a paradicsomban, ahol nem volt szükségük az evésre. Mivel Ambrus itt érezhetően szó szerint értelmezi a Szentírást, a bűn nála éppen maga az étkezés volt, a böjt megszegése.

Persze hiába ismerjük e bűnök rafinált támadásait, mégsem olyan egyszerű távol tartani magunkat tőlük, mi több, szerzetes legyen a csuhájában, aki megtalálja azt a pengevékony utat, mely az üdvösségre vezet. Ha ugyanis a torkosságtól tartóztatva magunk, böjtölni kezdünk, vigyázni kell, nehogy a kevélység bűnébe esve kérkedjünk vele. Ha a fösvénységet kerülve elosztogatjuk vagyonunkat, ügyeljünk, nehogy bőkezűségünk a pazarlás vétkébe csapjon át, ami ugyan nem főbűn, de annál ártalmasabb a pazarló és családja anyagi helyzetére nézve. Ugyanakkor a bujaság, amiről azt hinnénk, az egyik legcsábítóbb és legveszedelmesebb bűn, bizonyos felfogás szerint nem mindig számít véteknek, igaz, csak a kolostorok falain kívül, a világi emberek számára.

Házasságon belül ugyanis engedélyezve volt a nemi kapcsolat, igaz, nem okozhatott érzéki élvezetet, és egyetlen célja pusztán az utódnemzés lehetett. Hasonlóan komplikált a helyzet az irigységgel,mivel a XII. században bekövetkezett kulturális forradalom következtében az intelligencia, a kíváncsiság és a hírnév mellett az irigység is előtérbe kerül, mely elsősorban az értelmiségi réteget veszélyezteti, hiszen az a tudós, aki nem hajlandó gondolatait, tudását megosztani a világgal, a szeretet parancsa ellen vét, és így az irigység bűnébe esik. Végül a restség bűnét sem könnyű elkerülni, s ez elsősorban éppen a szerzeteseket támadja. Legtermékenyebb táptalaja a szomorúság, a kolostori élet egyhangúsága, vagyis éppen az a közeg, amely elvileg megóv, távol tart e bűnöktől.

Viszonylagos rövidsége ellenére hatalmas adathalmazt tartalmaz e könyv, szinte minden ötödik mondat újabb információval gazdagítja a bűnök történetét. A sűrűséget azonban kiválóan oldja a szöveg gördülékenysége, olvasmányossága (itt mindenképp dicséret illeti a fordítókat, Falvay Dávidot és Gecser Ottót), a következetes felépítés és az átlátható rendszerezés. Bölcs módon a bűnök hetes rendszerével külön, egy a kötetet záró fejezetben foglalkoznak, mely egyúttal összegzi és lezárja ezt a kissé megfakult, ám máig nyúló klerikális rendszert.