– A női kalapok divatja soha nem volt annyira pezsgő, mint a múlt század első felében: nagyobbat fordult a világ néhány évtized alatt, mint előtte évszázadokon át – mondja Csendes Erdei Kata, az Amiért megőrülnek a nők székesfehérvári tárlatsorozat harmadik epizódjának, a Korok, kalapok című kiállításnak a rendezője, aki kénytelen volt az 1900 és 1950 közötti időszakra szűkíteni a nőikalap-divatot bemutató tárlat anyagát, máskülönben nem fért volna el a kiállítótérben.

A nőidivat-őrületet bemutató sorozat korábbi kiállításai olyan kiegészítőkkel foglalkoztak – nevezetesen a retikülökkel és a cipőkkel –, amelyek a mai napig izgalomban tartják a hölgyeket. Kalapdivat viszont mintha nem is létezne az 50-es évek óta, legalábbis az azt megelőző korszakhoz képest. Csendes Erdei Kata szerint a női kalapok Magyarországon politikai üldöztetés áldozataivá váltak, mivel alapvetően a polgári-kispolgári rétegek öltözködéséhez tartoztak, így a szocializmus építésében nem kaphattak komoly szerepet.

Tény, hogy a minőségi női kalapok a saját korukban is drága portékáknak számítottak. A leggyakoribb alapanyagok közé a nyúlszőr, a bársony, a selyem, a velúr meg a gyapjú tartozott, de még a szalmakalapokat is Indiából és Kínából importált szalmafonatból készítették a hazai kalaposok. A kalapdíszek között – leszámítva a gyöngyöket – már akadtak „olcsóbb” megoldások is: főként csatokkal, virágokkal, gyümölcsökkel, bizsuval vagy tollakkal ékesítették a divatos fejfedőket.

– Fél évszázad alatt a hatalmas karimájú, úgynevezett malomkerékkalapoktól eljutottunk a harang formájú, fejhez simuló, kisméretű kalapokig – mondja Csendes. – Nem meglepő, hiszen átalakult a hagyományos női életforma is: az emancipált asszonyok nadrágba bújtak, rövid frizurát hordtak, így a kalapjaik is inkább kényelmesek lettek, semmint kihívóak. A húszas évektől homályba vesztek a női kalapok viselésének korábbi szabályai, pedig a századfordulón még az egyes napszakokra is külön előírások vonatkoztak: délelőttre és kora délutánra világos színű, keskeny karimájú kalapot vettek fel, míg az esti programokon sötétebb színű, széles karimájú kalapokban illett megjelenni.

A tárlat legizgalmasabb részei közé tartoznak azok a fotósorozatok, amelyek az ismert magyar múzsákat – mások mellett Lédát, Csinszkát, Török Sophie-t –, illetve a múlt század első felének leghíresebb színésznőit – Fedák Sárit, Bársony Rózsit, Karády Katalint, Tolnay Klárit, Honthy Hannát – mutatják extravagáns kalapokban. Hogy a kalap mennyire képes megváltoztatni egy-egy ismert arcot, arra példa lehet Komlós Juci portréja: a fiatalon szubrettként ismertté vált színésznőt valóságos dívává varázsolja a kalapja.

– A kalapdivat múlt század eleji pezsgése már soha nem tér vissza – véli Csendes, aki szerint miután a nők ma már hatvanévesen is farmerbe préselik magukat, és edzőcipőt húznak, aligha kérhető számon rajtuk, hogy miért nem tesznek a fejükre kalapot. Mint mondja, a legváltozatosabb női kalapokat manapság a strandokon látni: a hölgyek az UV-sugárzás elleni védekezés miatt egyre divatosabb, egyéni stílusú kalapokat választanak maguknak.

Bár a pénteken megnyílt kiállítás férfiszemmel is izgalmas, a tárlat interaktív része kifejezetten a hölgylátogatókat veszi célba: az egyik falra hatalmas tükröket szereltek fel, ezek előtt bárki felpróbálhatja a kiállított női kalapok egy részét. Csendes Erdei Kata szerint alaposan meglepődnek majd azok, akik egyébként ritkán hordanak kalapot, ugyanis a tükör előtt pózolva fel fogják fedezni, mennyire megváltozhat az arcuk, a kisugárzásuk, mint ahogy arra is fény derülhet, hogy milyen stílusú kalap hozza ki egy nőből legelőnyösebb oldalát.

A női kalapok a politikai üldöztetés áldozataivá váltak FOTÓ: M. SCHMIDT JÁNOS