Régi, új, belcsín, külbecs
Tizennégy éve viszont már teljesen. Az egykori büszke szocialista nagyvállalat (többek között a kifizetetlen szovjet szállítások nyomán) előbb csődbe jutott, majd emlékezetes épületeit is lebontották. Amúltból maradt tehát a hárombetűs mozaikszó: a gyártelep helyén (amúgy német tőkéből) épült bevásárlóközpont, illetve a megmaradt művelődési ház nevében. Ilyen fordulatos múlttal aztán az sem meglepő, hogy a művelődési házat egykor a hadizsák mánnyá lett gyár szovjet igazgatója rendelte meg – természetesen szocreál stílusban. A megnyitó éppen hatvan éve volt, az építészt pedig (Dávid Károlyt, aki korábban a ferihegyi reptér régi fogadóépületét és a most lebontásra ítélt Népstadiont is tervezte) természetesen a korra jellemző, építő kritika is érte: az L alakú épület bejáratát túl közel helyezte az utcai forgalomhoz. Negyven évvel később a gyár már alig működött, amikor a művelődési központból védett műemlék lett, így aztán az egykor problémás bejá-
ratot a mostani felújítás is a helyén hagyta.
Viszont nagyjából minden megváltozott körülötte. Az új MOM legnagyobb erénye ugyanis már az épületen kívül rögtön érzékelhető: az a gondos környezetalakítás, amelyben nem önállóan lebegő, esztétikai tárgyként kezelték. Élő kapcsolatba hozták például az előtte elterülő Gesztenyés kerttel, az utcazaj problémáját pedig az épület előtt húzódó utcaszakasz autótlanításával oldották meg. A Sirály utca ezen a részen sétá-
ló/leülős/szökőkutas/kipakolós placcá vált – a kulturális központ földszintjével egy síkban –, szombatonként például a helyét kinövő bio piac sátrai települnek ide. Alatta étterem van a parkra néző homlokzattal és terasszal, mögötte és még lejjebb pedig lift, mélygarázs és nyilvános vécé. Már itt feltűnik a teljes akadálymentesítés.
A Jagelló út felől a kerékpárosoknak rámpa vezet fel a placcra (beljebb fedett tároló), és ezen a fronton térfalként is működnek a biopiac állan-
dó pavilonjai. Korábban a Hófehérkét és a hét törpét, illetve a kertáruházak akciós készletét idéző tüchtig kis tetőkulipintyók álltak itt, most az egybeépített pavilonsor úgy választ le a Jagelló utcai forgalomtól, hogy közben a központ világos kőtömbjéhez is illeszkedik. Az L alak által közrefogott zöld udvaron szabadtéri színpad és játszótér – és ha folytatjuk a körbejárást, éppen egy ilyen piacos napon érzékelhető igazán, hogy a tervezők (Firka Építész Stúdió: Bikki István, Sonkoly Antónia, Nagy Sándor)
milyen gondosan mérték fel a kerületi művelődési központ köré szerveződő új funkciókat.
Ezek után már az a visszafogott igényesség sem meglepő, amely belül fogad. Csavarga Róza belsőépítész szelíd szeretettel nyúlt a szocreál megmaradt elemeihez. A fogadótér nyitott maradt, mert az információs, porta- és ruhatárpultok szigetszerűen oldalra rendeződtek, arra a derűsen dinamikus nosztalgiára pedig ráerősített, amely Dávid Károly egykori kör alakú fogadóépületéből árad. A felújítás kortárs modern szelleme tehát nem takarta ki a rusztikus falkövet, a vörös műkő oszlopokat meg az ötvenes-hatvanas évek egyéb stílusapróságait, miközben azért a színházterem is jelentősen korszerűsödött azzal, hogy az új színpadtechnika, ha kell, eltüntetheti az ülőhelyeket, ha kell, egy szintbe hozza a nézőteret a színpaddal.
Komolyabb stílustörést csak a tetőn sikerült felfedeznem: az épület talán legreprezentatívabb tere, a régi körépület kupolaterme mellett kívül, a bal oldali szárny illeszkedésénél csúnya alumínium csőfüzér lóg bele a látványba – ez éppen azon a körültekintő igényességen ront, amely egyébként az egész tömbrehabilitációt és felújítást jellemzi. Mert aki idejön, azt is felfedezheti, hogy a kerület fokozatosan új súlypontot, új erőteret hozott létre ezen a környéken. A MOM Park mellé sportcentrum épült, a kitakarított Gesztenyés park felső végénél pedig – az egykori csúnya KDNP-székház helyén– ma színes irodaház áll. A Fotex kissé amerikás minitornya itt szinte már réginek számít.
És most már itt működik a MOM korhoz szabott új művelődési központja is.
