Boldoggá tette, hogy sor került az életmű indítására, közben viccesen jegyezte meg: a kiadó nem is tudja, mire vállalkozott, hiszen a sorozat végét jelentő könyveket még ezután fogja megírni. Sajnos, Ranschburg Jenő a könyv megjelenését és bemutatását már nem érte meg.

Az Érzelmek iskolája két jelentős tanulmányt tartalmaz: a Félelem, harag, agresszió negyven évvel korábbi, de - mint nyilatkozta - élete legsikeresebb munkája, mely számos idegen nyelvi fordítást is megért. Megállapításai a félelem és a szorongás eredetére, működésére máig helytállóak.

A könyvben első ízben kapott helyet a szülői, nevelői stílusok elemzése. A másik tanulmány a Szeretet, erkölcs, autonómia - a szeretet keletkezéséről, pszichológiai jelentőségéről, a korai szülőgyermek kapcsolatról szól. Érzékletes példákkal szemlélteti megállapításait: kutatásokra hivatkozik a “szemek dialógusáról” - az anya-gyerek szemkontaktusáról, ugyanis szoptatás közben pontosan azt a távolságot találjuk az újszülött és anyja között, amelyben a csecsemő a legélesebben láthatja anyja arcát.

A napokban jelent meg az Életmű sorozat II. kötete: Nők és férfiak, a szerző instrukcióinak megfelelően, de már nélküle állította össze a kiadó. Két tanulmányt tartalmaz: A nő és a férfi az ideális nő és az ideális férfi tulajdonságait elemzi: velünk született, génjeinkben rögzült tulajdonságokról van-e szó, vagy a társadalmi környezet törekszik arra, hogy ezek a férfias és nőies vonások kialakuljanak? Az írás bevallottan a női szerep védelmére készült, mely többet jelent, mint a hagyományos női feladatok: életstílust. A szokásokra is rávilágít: már a szülői mesterség gyakorlása közben elválik a lány és a fiú nevelése, korlátozásban, engedékenységben: helytelenítjük, ha a kisfiú babázik, vagy a kislány autókkal játszik. A másik tanulmány A meghitt erőszak címet viseli, és napjaink egyre inkább előtérbe kerülő problémájáról, a családon belüli erőszakról szól. Sokszor halljuk a híradásokban, felmérésekben, hogy naponta 2000 nő szenved el erőszakot a családon belül, - így a közvélemény elfogadja, hogy a családon belüli erőszak maszkulin természetű, azaz mindig a férfi - a férj és az apa - az agreszszor, az asszony, a gyerek pedig áldozat. Ranschburg Jenő írása szerint azonban a feleség nem válik törvényszerűen a gonosz férfi áldozatává, a családon belüli erőszak tettesei nemcsak a férfiak lehetnek, a nők - a feleségek - is képesek arra, hogy a család többi tagján, férjen, gyerekeken, idős nagyszülőn erőszakot kövessenek el. Kimutatható, hogy az átlagosnál hajlamosabbak azok a férfiak és nők az erőszakra, akik olyan családban nőttek fel, ahol ez már előfordult.

Nehezebben meghatározható a pszichológiai erőszak, a szándékosan okozott lelki gyötrelem, mely sértegetésben, elutasításban, kigúnyolásban ölt testet, s nem kevésbé fájdalmas, mint a fizikai erőszak, még ha nem is hagy látható nyomokat. A házastársi kapcsolatban az erőszak enyhe vagy súlyos formáit a nők követik el gyakrabban, és a segítségkérés lehetőségét is többször alkalmazzák, mint ahogy arra valójában szükség van, így kiprovokálva a veszélyhelyzetet, a társadalom előítéleteit fordítva a maguk javára. Ranschburg Jenő tanulmánya önismereti könyvként is kiválóan funkcionál. Az olvasmányos stílusú, ám komor témát Borsi Vera kedves, humoros rajzai illusztrálják.