A hírt ugyanis szinte lehetetlen kikerülni: a bulvárlapok napokon keresztül címlapon tárgyalták a ValóVilág-győztes TV2-höz távozásának részle teit, miként a rádiós és televíziós műsorok sem feledkeztek meg a történet ismertetéséről. Megszólaltak az úgynevezett ügyben korábbi játékostársak, adószakértők, szexuálpszichológusok, kreatív igazgatók, a nemzet összes hóhányója. Persze a projekt a „Hajdú Péter coming outja” címet is viselhetette volna, mert televíziós személyiség ilyen nyíltan még nem ismerte el, hogy képtelen versenyképes műsort gyártani, ezért tízmilliókat áldoz egy Nagy Ale koszra. Ellenben az Európai Unió alighanem a képernyőhuszárnak utalt összeg töredékével támogatta azt a projektet, melynek köszönhetően az Ability című fogyatékosügyi, antidiszkriminációs verseny megjelenhet vasárnap délelőttönként a TV2-n.

Döbbenten bámuljuk a tévét: üdítő a látvány egy olyan országban, ahol megannyi polgár úgy megretten, ha félkezű srácot vagy vak lányt lát, mint Matolcsy György, ha IMF-elöljáróba botlik Ferihegyen. Az ötlet az Ability Parké, amely – honlapján közzétett önmeghatározása szerint – a fogyatékos emberek élethelyzeteit szórakoztató és játékos formában bemutató interaktív élménypark. Az uniós mecenatúrával megrendezett versenyben általános iskolás csapatok rivalizálnak egymással. A játékok messzemenően látványosak és ötletesek. Nyitányként Kalandok négy keréken (a kölykök kerekes székkel haladnak az akadálypályán), aztán a Braille-horgászat (a bekötött szemű versenyzők egyike egy Braille-betűkkel feliratozott halat pecáz ki, a csapat többi tagja csörgő labdák segítségével rakja ki a kihalászott betűt), és a Jellel mondom el (az animátor jelnyelven mutatja az állat nevét, melyet a gyerekek megtalálnak és felmutatnak), meg az Idő urai (azt szimbolizálja: a szigorú rendszeresség, a pontos időbeosztás nagyon sokat segít az autistáknak). S közben bevágnak egy kisfilmet, melyben egy tündéri kislány meséli: társaival körbejárta a várost, azt kutatva, a mozgáskorlátozottak hol ütközhetnek akadályokba. És hamindehhez hozzátesszük, hogy a fődíj egy utazás a londoni paralimpiára, a lelátón gyerekek százai szurkolnak, a műsorvezető pedig Varga Livius, akkor hirtelen még annak az országnak sem tetszik reménytelennek a helyzete, amelyben börtönbe zárják a hajléktalanokat, mert az utcán élnek.

Mesebeli forgatókönyvről persze nincs szó. Vigyázat, demagógia: nem a kitűnő feleségkereső, celebtermelő, szoftpornót garantáló műsorokat készítő producerek gondolták úgy, a társadalomra is áldoznak egy keveset, ha már néhány milliárdot leakasztanak az SMS-szavazásokkal meg az agyonnézett permanens ürességgel. Pedig olykor esetleg figyelhetnének a Pécsi I. számú Gyakorló Általános Iskola diákjára, aki részvevőként így nyilatkozott: „Mennyit elégedetlenkedünk, ha fel kell sétálni a Mandulásba a sportnapon. Más pedig az életét adná, ha gyalogolhatna 10 métert a saját lábán.” Esetleg a zsámbéki suliban tanuló srácra: „Nekünk kellene előbb alkalmazkodni hozzájuk.” Szemernyi esély sincs arra, hogy a profitorientált csatornák ilyesféle tartalmat állítsanak elő. Néha segít az unió. A közmédiánál lenne pénz e küldetés teljesítésére, de ott egymilliárdért inkább marslakókat gyártatnak Jáksó Lászlóval.

Egyébiránt amikor a műsor véget ért, akkor legszívesebben megöleltük volna a Baksa Attila, Dóra Krisztina, Nagy Géza ötletgazdatriót. Mert legalább megpróbálják.

A végénmeg úgyis Alekoszék nyernek.