A chardonnay valódi világfajta: termesztik a hűvösebb, északi „pezsgős” vidékektől a déligyümölcsösen érett borokat adó újvilági „forró” ültetvényekig. Évszázado kon át tartó világhódító útjának százhúsznál több helyi névváltozat állít emléket, a mi fehérburgundinktól a sógorok morillon-ján át a szláv biela klevanjikáig. Igazi tabula rasa: egy tiszta lap, amelyre a borász azt ír, amit akar. Amit az adott borvidék vagy dűlő (!) magából megmutat. A chardonnay-szőlő aromaképe meglehetősen semleges: azokat az ízeket, illatokat hozza, amelyeket a szőlőhöz általában társítani szoktunk: almás-citrusos, fehér húsú gyümölcsös, savas, „szőlőillatú”. Ez a neutrális alapkarakter lehetőséget ad a borásznak, hogy egy népszerű iskola szerint készítse borait, vagy arra, hogy visszatükrözze a terroirt, magyarul a hely szellemét, amely a talaj sajátos „ízéből”, az adott borvidéket/ pincészetet jellemző borkészítési tradícióból és az ő ízléséből áll össze. Borvilági Fantomas: tud fecsegően felszínes és könnyed, tud unalmasan lomha, de izgalmasan összetett is lenni.

Burgundia voltaképpen két szőlőfajtából állítja elő nagyszerű borait: vörös burgundit a pinot noirból, fehéret pedig a chardonnay-ből (innen a fajta magyar elnevezése, fehérburgundi, amelyet egyébként a chardonnayra ampelográfiailag hasonlító pinot blanc megnevezésére is használnak). Amikor tehát valaki egy szerény chablis-t vagy egy méregdrága montrachet-t kóstol, valójában a világ legjobb chardonnay-inek egy-egy különböző felfogásban elkészített és más-más adottságú termőhelyről származó változatát issza.

A világméretű chardonnayőrület csúcspontja a nyolcvanas, kilencvenes években volt. Akkor számos pincészet számolta fel a régi, gyakran helyi fajtákból álló ültetvényét, és telepítette a helyükre a chardonnay valamelyik klónját. Emiatt sok hagyománytisztelő borrajongó meg is haragudott a fajtára, a borglobalizáció megtestesülését látta benne.

A kizökkent időt mégsem a borkonzervatívok háborgása, hanem a divat változása tolta helyre. A kilencvenes évek második felére a nagyvárosi fiatalok frissebb, üdítőbb fajta után néztek: ekkor vált a világ új üdvöskéjévé a pinot grigio. Ebből a divatból mi, magyarok kimaradtunk, pedig a fajta nálunk is ismert szürkebarát néven.

Egy borszakíró szinte mozgalmat alapított tréfás szójátékával 1995-ben: kezdeményezte, hogy kezdődjék az ABC-korszak, ami az angol Anything But Chardonnay (Bármit, csak chardonnay-t ne!) rövidítése. Azért a chardonnay-t nem kell sajnálni, mára újra jól fogy. Összetettben, tehát a kék szőlőket is számolva, a világ hatodik legnagyobb felületen telepített fajtája.

További boros történetek a borbarhorda.hu-n.

FOTÓ:KOCSIS ZOLTÁN