Az apja révén magyar származású új-zélandi színészt láthattuk például A Gyűrűk Ura epizódjaiban, az XXX-ben, az Aeon Fluxban, a Mennyei királyságban és a ma a mozikba kerülő Az adósságban is. Ez utóbbi már csak azért is közell áll a szívéhez, mert nagyrészt Magyarországon forgatták.

– Onnantól, hogy gyermekként kíváncsi voltam, vajon milyen ízeket szeretnek, miről beszélnek a szüleim – mondja Csokas arra a kérdésre, mikor tudatosult benne, hogy magyarnak érzi magát. Ahogy fogalmaz, mindig is átlagon felül kíváncsi ember volt. Tizennyolc éves korában pedig rászánta magát élete első nagy utazására, és bejárta Európát. Természetesen Magyarország nagyon fontos állomása volt, hiszen többek között azért érkezett, hogy felkutassa édesapja rokonságát. Ez viszont nehezebb feladatnak bizonyult, mint gondolta volna. Édesapja ugyanis mindkét szülőjét elveszítette a második világháborúban, és árvaként menekült el az országból. Azóta persze többször visszajött Magyarországra, sőt a mai napig keresi a családját. Ma már tudja, hogy nagyanyja esztergomi volt, nagyapja pedig budapesti. De ahogy mondja, a gyökereinek kutatásában a magyar irodalom és a zene felfedezése is fontos szerepet játszott.

Magyarul ugyan csak keveset beszél – pedig folyamatosan próbálkozik a tanulással –, de úgy véli: talán fontosabb, hogy a kislánya megtanulja a nyelvet. „Elengedhetetlen, hogy az ember tudja, honnan származik” – summázza a véleményét. Ezért is jelentett neki sokat, amikor apját is sikerült rávennie, térjen vissza vele, és beszélgessenek a nagyszülőkről. Csokas fontosnak tartotta azzal is kinyilvánítani a magyarságát, hogy felvette a magyar állampolgárságot. Apja ezt sokáig ellenezte, amit ő meg is ért: hiszen élete meghatározó részét menekülve, egyedül töltötte. Ami viszont közös bennük, az a szenvedély, a humorérzék és az érzékenység – ezek szükségesek a „túléléshez”. Ezt mindenképpen édesapjától tanulta Marton Csokas.

Noha általában csak átutazó vendég Budapesten (most is itt forgat egy ausztrál mozit, a Tony Krawitz rendezte, Christos Tsiolkas regénye alapján készülő Dead Europe-ot), meglepően konkrét véleménye van a közterek közelmúltban történt átnevezéséről. Értetlenül áll a döntés előtt. Úgy véli, hogy bármilyen „bántó” is a múlt, nem szabad eltörölni, mert a jövő generációknak is tudniuk kell, mire képes az emberi faj.

Ahogy fogalmaz, a múlt ismerete az intelligencia meghatározó része.

Csokas a vásznon gyakran alakít maszkulin és erőteljes karaktereket, és elismeri, sokan megkérdezték már tőle, nem tart-e attól, hogy beskatulyázzák. Bár kedveli a régi világ klasszikus filmjeit – többek közt ezért vállalt szerepet Az adósságban is, mivel az véleménye szerint nem szimpla akciófilm, hanem nagyban merít az 1970-es évek politikai krimijeiből –, siet hozzátenni, hogy számos kisebb költségvetésű, delikát filmben is játszik. Szeret ilyen „rizikós” művekben is részt venni: mint mondja, olykor az ösztönökre is érdemes hallgatni.

De a nagy pénzeket fizető filmszerepek teszik lehetővé, hogy színházban is dolgozhasson, és neki mindenképp szüksége van a színházra, mivel ott tudja igazán kihasználni a képességeit. Hovatovább azt gondolja, hogy a színházi színjátszásban rejlik az igazi szabadság. Szavai szerint a minden este ismétlődő mozdulatokban meg kell találni az egyediséget – innen ered, hogy úgy véli, a színjátszás nagyon közel áll a zen buddhista filozófi ához. A színészmesterség lélektanát, mint mondja, legtökéletesebben Mike Alfreds írta le, aki szerinte korunk Sztanyiszlavszkija. A színpadon szerzett gyakorlatot pedig a filmezésnél is kamatoztatni tudja, mivel a forgatásokon a rendezők zöme – hacsak nem Mike Leigh-vel dolgozik az ember –magára hagyja a színészeit.

Kedveli a régi világ klasszikus filmjeit