Csakhogy a lemezipar kvázi halálával megváltozott a helyzet. Mondjuk furcsa kvázi halálról beszélni, mert egy vitathatatlan szupersztár, dacára a letöltési boomnak, még mindig képes néhány millió lemezt szétszórni a világban, amiből azért csak-csak elvegetálgatnak a nagyobb kiadók. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy a digitális világban megváltozott a konkrét lemez értéke. Van, aki szimplán lehülyézi azt, aki 4-5-6 ezer forintot is képes kiadni egyetlen lézerhordozóért, más viszont az eredeti lemezre esküszik, hiszen annak megvételével egyszerre tiszteli meg a zenébe invesztáló művész erőfeszítéseit, s egyszerre építi gyűjteményét. Mindenesetre az, hogy sokszor már a hivatalos megjelenés előtt is elég pár klikk, hogy üstöllést beszerezzük a bálvány legújabb anyagát, átszabta a koncertszervezői munkát, de főleg a zenekari oldal dolga változott meg. Attól ugyanis, hogy egy országban mindössze pár ezer darab fogy egy világsztár lemezéből, korántsem jelenti, hogy rajongói ne tudnának megtölteni akár egy tízezres arénát.

A trendek beszélnek. Na és a pénztárca vastagsága. Hiszen bár a lehetőség adott, hogy egy szervezőiroda ad hoc módon, adott esetben egyenesen a tengerentúlról hívjon Budapestre egy előadót, egy ilyen koncert valószínűleg nemhogy nullszaldósra nem tudna kijönni, de tetemes veszteséget termelne az olyan egyedi költségek miatt, amelyek egy turnéállomás leszervezésekor lényegesen alacsonyabbak. Ezért jellemzően azokat a sztárokat láthatjuk a pesti Arénában, akik új lemezüket turnéztatják, esetleg kissé fakó hírnevüket szeretnék újraszidolozni s közben némi pénzhez jutni. Előbbire mondjuk Britney Spears, utóbbira a nyolcvanas évek sztárjainak (Boy George, Kim Wilde, Rick Astley) budapesti koncertjét hoznánk fel példaként.

Alapvetően hasonlóképpen vannak ezzel a környező fővárosok is. Zágrábot ugyancsak Sade és mondjuk az Amon Amarth hozza majd lázba, nálunk ehhez jön még Rihanna és Tom Jones. Jövőre pedig itt is, ott is fellép Chris Rea. Pozsonyban hozzánk képest kevés nemzetközi nagykoncert várható, Prágát viszont megtiszteli Lenny Kravitz és a Rise Against is, igaz, ők már jövőre. Varsót igazán irigyelhetjük: december 4-én a nagyszerű Jill Scott lép fel a Kultúra és Tudomány Palotájában, Budapestre viszont legjobb tudomásunk szerint nem jön a művésznő. Igaz, Jill Scott kevéssé ismert előadónak számít hazánkban. Arra, hogy ezreket mozdítson meg, ösztökéljen jegyvásárlásra, kicsi az esély. Mert a koncertszervezők, ha már a lemezfogyás mértéke nem a legjobb mérőszám, azt mérlegelik, egy-egy előadó mekkora tábort érdekelhet. A nagykoncertek esetében úgy látjuk, nagyon nagy kilengések nincsenek a kelet-európai régióban.

Ha a nyugati városok koncertkínálatát vesszük alapul, van okunk a csüggedésre. Nem is kell túl messzire menni, elég csak Bécsig. Azt látjuk, hogy Lenny Kravitz mellett fellép a Maroon 5, a Duran Duran, a rejtélyes módon még mindig viszonylag népszerű Mel C (az egykori Spice Girls tagja), a Yes és persze egy csomó helyi érdekű, vagyis hát német nyelven előadó sztár, akiket azért mi is megnéznénk Budapesten. Ilyen a Die Arzte vagy mondjuk a Die Fantastischen Vier. Berlinről és Párizsról ugyancsak elmondható, hogy igen pezsgő a koncertélet, minden napra jut legalább négy nagyobb esemény a szupersztároktól a kevésbé szuper, de rétegszinten mindenképpen nemzetközi sztárokig.

Ennek okát több tényezőben kell keresnünk. Egyrészt az említett nyugati fővárosok népességében, amely lényegesen nagyobb, mint Budapesté. De nemcsak a fővárosok, hanem az országok, vagyis a piacok nagysága is döntő lehet. A Flogging Molly, hogy csak egy példát hozzunk, néhány száz embernél többet nem szippantana be egy budapesti klubkoncerten, a berlini Astra Kulturhausban november 22-én esedékes koncertjükre (jegyek: 57 eurótól) alighanem többen lesznek kíváncsiak.

Az érdeklődés felmérésénél nemcsak az előadó ismertsége dönt, hanem a lehetséges koncertlátogatók pénztárcájának a vastagsága is. Az európai országok között nagyon nagy eltérés mutatkozik, ami a jövedelmeket, s ezáltal a koncertlátogatási szokásokat illeti. Míg egy francia, német, angol átlagfizetésből adott esetben megengedhet magának az ember egy 100 eurónál is drágább koncertjegyet, hogy kellemes zenei aláfestést varázsoljon egy hétköznap alá, a keleti régióban ez nem így van. Nálunk a koncert ünnepebb ünnep, mint tőlünk nyugatra. S ez nem csak a nagykoncertek esetében van így. Az underground klubok szervezői vagy a konkrét koncerthellyel nem rendelkező booking irodák ugyan egyre jobb eseményeket hoznak tető alá, de még így sem jut el hozzánk mindenki, aki pedig fontos az adott műfajokban.

Koncertmenü

Tom Jones, november 22., Aréna

Sade, november 23., Aréna

Rihanna, december 8., Aréna

Lamb, december 4., A38

Chris Rea, február 15., Aréna

Loreena McKennit, március 27., Aréna

Nightwish, április 29., Aréna

Szülinapos magyarok

Múlt szombaton a Quimby ünnepelte húszéves fennállását az Arénában, december 11-én a Hooligans ugyanott ünnepli, hogy már 15 éve működik. December 20-án a Symában Bródy János mutatja be új lemezét, 27-én a Neoton Família koncertezik, 28-án a KFT harmincadik szülinapját ülhetjük-állhatjuk meg, 29-én pedig Zorán lép a legnagyobb budapesti színpadra. Másnap ugyancsak születésnap következik: Demjén Ferenc 65. Február 18-án pedig a Bikini rajongói örülhetnek a 30. születésnapnak.

Hozzánk általában a turnézó zenészek jönnek el (Roger Waters, The Wall)