Egyrészt boldog születésnapot! Másrészt kicsit furcsa lehet, hogy a Dunaújvárosból két évtizede indult zenekar most játszik először a műintézményben, az indok viszont mindent visz. A kisebb klubokat, koncerttermeket, egyáltalán: a meghittebb helyeket kedvelik, s ezzel magunk is így vagyunk, pláne hogy tartjuk a tézist, miszerint az Arénát nem koncertezésre találták ki. Mégis úgy döntöttek, a születésnapot itt kellene megünnepelni, például azért is, mert így talán senki nem reked kívül, aki látni szeretné a hangversenyt – jól tették. Parádés koncert volt ugyanis.

Na nem a Britney Spears-i értelemben, hogy elképesztően látványos show, vetített kerettörténet és hihetetlen fényeffektek palástolják a semmit. Hanem a zenei teljesítmény miatt, amelyet nevezett előadó inkább gimnasztikával szeretett volna pótolni néhány hónapja, szerintem tök sikertelenül. Hogyan kerül egy Quimby-cikkbe a tinibálvány popsztár? Kiss Tibiék halálpontos és lehengerlő, ezreket megmozgató zenét csinálnak, mi ez, ha nem igazi, a legjobb értelemben vett popzene? Akkor is, ha rock. Másfelől a Quimby is bálvány sokaknak, és ha már bálványt kell választani a rockzenekarok közül, legyenek ők, sokkal inkább, mint majdnem bárki más.

Az eltömegesedéstől, a konzumizálódástól tartó rajongókat meg is nyugtatták jól egy interjúban: „lószart leszünk arénazenekar”. Ennek tudatában aztán mindenki elengedhette magát, és figyelhetett arra, amire érdemes. Húsz év története három órában – olyan érzésük volt a lényegében telt házas koncert közben, mintha egy jóságos, a családi ügyekben nálunknál lényegesen tájékozottabb nagypapa pörgetni kezdené ujjai között a mindenféle fotóalbumok oldalait, s a legfontosabb képeknél megállna, hogy meséljen kicsit: ez itt a rijekai nyaralás, itt megkaptad a gokartot, amire annyira vágytál, itt meg, hát igen, itt meg tényleg együtt az egész család. Elfelejtett nagynénistül.

A zenekar minden korszaka felvillant, a kezdeti angol nyelvű dalokból csakúgy kaptunk, mint a már kultsátusba emelkedés magyar nyelvű mérföldköveiből. A vitathatatlan slágerekből és a koncerteken egyáltalán nem vagy csak nagyon régen, nagyon ritkán játszott nótákból. Nem emlékszem, hogy akár egy percre is ellaposodott volna a hangulat, folyamatos feszültséget generált a zenekar, vagyis Mikuli Ferenc, Balanyi Szilárd, Kárpáti Dódi, Gerdesits Ferenc, Varga Livius és persze Kiss Tibor. Utóbbiak folyamatosan váltogatták a frontemberstátust, ami jót tett a koncertnek, pláne hogy mindketten iszonyúan élvezték, ami történik.

Mindenki iszonyúan élvezte.

Volt elképesztő dobszóló, akadt punkbetét, Guantanamera, líraiság és tombolás. Kiváló vendégzenészekkel erősítette a szombat estét a Quimby. A vonós szekcióban Gazda Bence, Gazda Péter, Kántor Balázs és Gulyás Nagy György, a fúvósoknál Subicz Gábor, Tóth Sándor és Barbinek Gábor tette még zsírosabbá a hangzást, a Most múlik pontosanba pedig Szabó Attila (Csík Zenekar) és Szabó Anna segített be – a nyolcévesforma kislány rontás nélkül és szívszaggatóan énekelte végig egymaga a dalt, megállt a kanál a pillanat levesé ben. A zenészek mögött pergő vi zuál legtöbbször nagyon rendben volt (előttünk homályos eredetű), animációs kisfilmek dolgoztak a zenészek alá. Az effektvideók már nem tetszettek annyira, de nagyobb bajunk sose legyen. A kivetítőkkel ugyancsak jól játszott a rendező, jé, mintha koncepciózusan.

A deprimált életigenlés. Most, hogy ilyen koncentráltan kaptunk az arcunkba Quimbyt, ebben a szókapcsolatban látjuk a titkot, ha van egyáltalán. Hogy a sokszor (legtöbbször?) borús hangulatú, mindenféle füstbe, savakba burkolózó dalok tele vannak nem csak szövegi, de zenei humorral is, tréfás, egyenesen vidám futamokkal. Közben meg persze erősen ég, lángol a szintetikus és természetes mennyország, mert annak lángolni kell. És majdnem elemészt az egész, aztán mégis visszaránt valahogy a kaján xilofon, feloldódik a moll, és minden rendben van megint. Egyensúly. De jó, ha nem felejtük el: akármilyen jó a buli a csárdában, a nádtetőt azért mindig kóstolgatja a tűz. Valami ilyesmi a rock and roll.

Kiss Tibiék halálpontos és lehengerlő, ezreket megmozgató zenét csinálnak