Furcsa képek, többségükben szomorúak, drámaiak, a művészeti írók – jobb híján – újexpresszionistának nevezik őket. Zvolszky Zita festő, grafikus alkotásai láttán az ember tényleg bizonytalan. Csontvázzá, inas formákká csupaszodott túlvilági alakok között sétálunk, olykor felbukkan köztük néhány ismerős is, Van Gogh vagy Popper Péter, amaz ott mintha Munch lenne, jó napot, tiszteletünk... Csak kapkodjuk a fejünket. Kötéltáncos, nyomában a halállal, egy sakkozó figura, aki épp a végjátékot játssza, egy kép pedig Charlie Parkerre, a dzsessz zaklatott megújítójára emlékezik. Szenvedélyes, az elmúlást körüljáró, vibráló művek, melyek olykor Zvolszky különösen erős grafikai tudását, máskor a nagy elődökhöz: Chagallhoz, Dalíhoz, Pollockhoz való érzékeny viszonyát mutatják. Képei misztikusak, erotikusak, fájdalmasak, de minden színes folton, szétfutó vonalrendszeren átüt valami végső szépség, ami azért mégiscsak megnyugtatja a néző alaposan felkorbácsolt lelkét. Képei magyar és külföldi köz- és magángyűjteményekben is megtalálhatók.

Ha rátekintünk Zvolszky Zita bátran kalandosnak mondható életére/tanulmányaira, akkor már korántsem meglepő ez az állandó keresgélés, a lét vagy az elmúlás ilyen intenzív átélése, a nehezen dekódolható lelkiállapotok leképezése. Pécsett a Képzőművészeti Szakközépiskola ötvös szakára járt, később a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Újságíró Iskolájába, aztán persze a magyar Képzőművészeti Főiskola grafikai szakára is, de megfordult a bölcsészkar pszichológia szakán és az Országos Rabbiképző Intézetben is.

Most a Ferencvárosi Pincegalériában fordul meg, kiállítása november végéig látható. Nem könnyű mulatság, de a figyelmünkre feltétlenül méltó.

Infó

ZVOLSZKY ZITA: ZACC (ZVOLSZKY ART CLUB CAFE), Ferencvárosi pincegaléria (IX. kerület, Mester utca 5.), november 27-ig.