Hatalmas Leonardo-kiállítás Londonban
A show rendezője, Luke Syson már csak számokban kifejezve is csodát művelt. A világban ismert tizenöt Leonardo-festmény közül kilencet sikerült „begyűjtenie”, igaz, a Sziklás Madonna itt látható változatát csak a National Gallery egyik terméből kellett átvinnie a másikba. Hozzáértők szerint már az is bravúrnak számított volna, ha egy társintézményt meg tud győzni, hogy váljon meg néhány hónapra egyik vonzerejétől. De amit Syson művelt, szinte hihetetlen. Ahogy ő maga fogalmazott a hivatalos megnyitó előtt: „legvadabb álmaiban sem remélte volna”, hogy sikerrel jár.
A National Gallery munkatársai –élükön Nicholas Penny vezérigazgatóval, aki 2008-as bemutatkozó sajtótájékoztatóján még azzal borzolta fel a kedélyeket, hogy nincs szándékában blockbuster-, azaz kasszasikertárlatokat műsorra tűzni –, fáradhatatlan diplomáciai hadjárattal és nyilván jövőbeni viszonzások ígéretével érték el céljukat. Brit és külföldi magán- és állami gyűjtemények rendkívül nagyvonalúnak mutatkoztak a segítségnyújtásban, még ha azt gyorsan le is kell szögezni, hogy a szervezők tapintatosan ki sem ejtették a szájukon a Mona Lisa szókapcsolatot, amikor a Louvre-ban jártak.
Leonardo sokoldalú géniuszának, feltalálói, tudományos és rajzolói tehetségének korábban számos kiállítás adózott, azonban ez az első alkalom a szigetországban, hogy festői ambí cióit állították a középpontba. A tárlaton összesen hatvan mű szerepel, Leonardo da Vinci festményein és rajzain kívül kortársak és tanítványok is képviseltetik magukat.
A Milánóban, Ludovico Sforza udvarában vászonra vagy fatáblára festett alkotások közül látható az 1490-es évek termésének oroszlánrésze, köztük olyan csúcsteljesítmények, mint a Zenész portréja a milánói Biblioteca Ambrosianából, a Vatikáni Múzeumban őrzött Szent Jeromos, a krakkói Czartoryski Alapítvány büszkesége, a Hermelines hölgy vagy a „La Belle Ferronniére” a Louvre-ból.
A kiállítás kapcsán a neves brit művészettörténész, Roy Strong emlékeztet arra, hogy Leonardót bizonyos fokig „félreértésből”, több száz rajzvázlata és jegyzetfüzetei miatt tekintik termékenynek. Ezek tömege álcázza azt a tényt, hogy befejezett műveinek száma csekély, festményből pedig „szánalmas” mennyiséget hagyott hátra.
A V & A volt igazgatója szerint Da Vinci azok közé a perfekcionisták közé tartozik, akik nehezen tekintenek valamit is befejezettnek. Néhány félbehagyott műve követte őt útjaira, abban a jámbor reményben, hogy egyszer csak megragadja ecsetét, és tökéletesíti őket. A National Gallery kiállítása segít annak megértésében, mi állhatott Leonardo habozása, bizonytalansága és munkájának intenzitása mögött, hogyan vált annyira más típusú művésszé, mint amilyen tanítómestere, Andrea del Verrocchio volt.
Luke Syson, a kiállítás kurátora úgy gondolja, Leonardo „valamiféle intellektuális teret” keresve érkezett meg Firenzéből Milánóba, ahol Ludovico Sforza udvarában megragadta a lehetőséget, hogy meditáljon a festményein, és ezzel tovább tudott lépni flamand elődjein. Az udvari életforma, ahol a mestereknek több alkalmuk volt elmélkedni és tanulni, mint a festőműhelyben dolgozóknak, jól illett Leonardo természetéhez.
Sikerült is eljutnia a művészetnek egy új, magasztosabb ideáljához, melynek csúcspontja az Utolsó vacsora. Ez az a remekmű, amely falfestmény lévén természetesen nem tehette meg az utat Londonba. Kikölcsönözte viszont a National Gallery annak eredeti méretű másolatát, melyet egy tanítvány, Giampietrino készített, és a Royal Academy of Arts tulajdonában van.
A kiállítás látogatói Leonardótmint a hívő, nemes és kifinomult festőt, az érett reneszánsz atyját ismerikmeg, ellentétben ma sokkal népszerűbb polihisztor „imázsával”. A londoni nemzeti galéria ennek megfelelően igyekszik elejét venni az élvezetet ellehetetlenítő zsúfoltságnak, így korlátozott mennyiségű jegyet ad csak el a tárlatra. Nem csoda, hogy elkerülhetetlen az előrendelés, a felnőttjegy pedig rekordáron, 16 fontért kapható.
Plusz egy kép
A napokban bővült a kiállítás azzal a New Yorkból érkezett festménnyel, amelyet immár Leonardónak tulajdonítanak. A Világmegváltó című képről a restaurálás során derült ki, hogy igazi remekmű, és többéves vizsgálat után ismerték el a szakemberek, hogy minden bizonnyal az olasz mester munkája.
