Szeptemberben a rádiók által elért közönség aránya 75,1 százalékot tett ki, azaz egy átlagnapon a 15 év feletti hazai lakosság körében nagyjából 6,4 millió fő hallgatta minimum 15 percet valamely rádió adását. A naponta rádiózásra fordított idő a hallgatók körében átlagosan 4 óra 12 perc volt. Ez első hallásra meglehetősen nagy számnak tűnik, de ha tekintetbe vesszük, hogy a többség „háttérrádiózást” folytat – azaz dolgozik, vezet, kertészkedik stb., miközben szól a rádió –, voltaképpen reális.

A nyári hosszabb szabadságok elmúltával (a rádiózásnak elvben nem kedvező, szokatlanul szép szeptemberi időjárás ellenére is) az augusztusi értékekhez viszonyítva jelentősen, 10,5 százalékkal bővült a szeptemberi hétvégi rádióhallgatási időtartam (ez átlagosan 23 perces bővülést jelent). Kisebb mértékben a rádióprogramok folyamába bekapcsolódó hallgatók száma is növekedett a két hónap viszonylatában: míg augusztusban 3,1 millió, addig szeptemberben – csaknem 90 ezres bővüléssel – 3,2 millió ember hallgatott hétvégéken rádiót.

Az elmúlt egy év adataiból kitűnik, hogy a rádió továbbra is fontos információforrás és szórakozási lehetőség a nagyközönség számára. A kereskedelmileg különösen kiemelt fogyasztók, a 15–49 éves célcsoport körében vizsgálva az elmúlt esztendőt – 2010. szeptemberi, illetve 2011. március és szeptember havi adatokat összehasonlítva –, kirajzolódik, hogy hosszú távon is stabil (és enyhén bővülő) közönséggel, illetve médiafogyasztási időtartammal rendelkezik a rádió.

A hallgatottsági rangsort (a 15 éven felüliek körében) a Kossuth vezeti naponta átlagosan 1,374 millió hallgatóval a Neo FM (1,352 millió) és a Class FM (1,295 millió) előtt. Ha csupán a 15–49 éves korosztályt vizsgáljuk, akkor Class, Neo, Rádió 1 a sorrend, ebben a körben a Kossuth rádió csak a negyedik. Ha tovább fiatalítunk (15–29 évesek), akkor a Rádió 1 feljön a második helyre a Neo elé, a Petőfi pedig megelőzi a Kossuthot. Érdekesség, hogy a fővárosban a 15–49 éveseknél a Rádió 1 a leghallgatottabb adó, és ugyanez a helyzet a nagyvárosokban is (utóbbi összevetésben a Class FM-mel holtversenyben végzett az élen a Rádió 1).

Egy másik meglepő adat szerint hétköznap a budapestiek lényegesen magasabb arányban hallgatják a Kossuthot, mint a vidékiek (a fővárosban a „nemzeti főadó” egy súlycsoportban van a legnépszerűbb kereskedelmi rádiócsatornákkal). Ez azért különös, mert Budapesten jóval nagyobb a csatornaválaszték. (A mért érték elvben akár arra is utalhatna, hogy vidéken relatíve magas azoknak a városi/regionális adóknak a hallgatottsága, amelyek külön-külön nem jelennek meg az országos felmérésben – Győrött, Kaposváron, Kecskeméten, Nyíregyházán, Tatabányán és Salgótarjánban is helybéli rádió a legnépszerűbb. Ennek az értelmezésnek ugyanakkor ellentmond, hogy a vidéki nagyvárosokban a teljes lakosság körében minden más adót megelőz a Kossuth).

A rádióhallgatás hét közben gyakoribb, mint hétvégén, és egy-egy adott napon belül a legtöbben a kora reggeli, a délelőtti és a kora délutáni órákban rádióznak, az esti rádióhallgatás egyre inkább kimegy a divatból – ez az egyetlen idősáv, amikor a tévé mellett újabban az internet is lekörözi a rádiót.

A Szonda felmérésében most is csak azok az adók szerepeltek, amelyek azt kérték.