Blaha Lujza a Nyírség Oázisában
Itt van mindjárt a székesfehérvári szecessziós Árpád fürdő, a győri városházát, a balassagyarmati törvényszéki palotát és a (budapesti) Fő utcai börtönt is jegyző Hübner Jenő műve. Az 1905-ben átadott fürdő már indulásakor is a legmodernebb gyógycéllal épült intézménynek számított. A második világháború alatt súlyos károkat szenvedett, gyakorlatilag teljesen használhatatlanná vált. Az 1948-as évek közepén ismét megnyitották, a rendszerváltás után azonban állapota fokozatosan romlani kezdett. 2005-ben aztán magánkézbe került, ennek köszönhetően ma ismét a régi fényében pompázik, ámde teljesen új köntösben. Rekonstrukcióját azonban igen megnehezítette, hogy csak archív fényképek segítségével tudták visszaidézni szecessziós homlokzatait.
Belül már gyorsabban ment a munka. Ahogy belép az ember a fürdőbe, egy kellemes kupolás előcsarnok fogadja a vendégeket, az egyik jellegzetes formajegye a belső tereknek a falakon domboruló stukkódíszítés, amely egy évszázadnyi idő után is viszonylag jó állapotban maradt fenn, így ezeket viszonylag könnyen rekonstruálhatták. A legattraktívabb látványt a két szinten elhelyezkedő öltözőkabinok nyújtják, nagyjából ezek is megőrizték eredeti állapotukat, így szerencsére szintén csak kisebb beavatkozásra volt szükség a helyreállításukhoz. A megújult fürdő 2010 óta várja a vendégeket – avatott be a részletekbe a létesítményt irányító Zsiga Edward.
A szépre fogékonyak nem hagyhatják ki a 2006-ban levédett esztergomi Szent István artézi fürdőegyüttes néven ismert komplexumot sem, különösen nem annak elragadó szecessziós uszodáját. Az 1912-ben átadott vasbeton szerkezetű épületet Váczi-Hübschl Kálmánnak köszönjük; figyelemre méltó, hogy alig telt el tizenkét év, hogy a vasbetont, mint olyat, bemutatták a párizsi világkiállításon – és lám, Esztergomban máris vidáman használták. Az épület belsejében is több érdekes részletet talál a vendég, például egy Neptun- fejet formázó vízbeömlőt, amely a házzal pont egykorú, valamint két, eredetileg festett sárkánydomborművet.
A védett együttes része egy fürdőszálló, amelyet 1841-ben építettek kései klasszicista stílusban, valamint egy gőz- és kádfürdő, 1850 tájáról. Sajnos pillanatnyilag egyik sem szolgál eredeti funkciójának megfelelően, a szállót a rendszerváltozás idején bezárták, azóta csak omlik-romlik, a gőzfürdő szintén jó régen üzemen kívül várja sorsa jobbra fordulását, raktárként, irodaként, személyzeti öltözőként hasznosul. Megvan, sőt 2000-ben még sátortetőt is kapott viszont az 1927-ben avatott strandmedence, és megtekinthető a 470 méter összhosszúságú, úgynevezett Mala-folyosórendszer is, amely ugyancsak a XIX. század első feléből származik. E történelmi alagutak a helyszínen feltörő, számtalan hőforrás vizét gyűjtötték össze és vezették ki a közeli Dunába; egyfajta lecsapolásra szolgáltak tehát: a források helyén épült ki a mai esztergomi belváros egy része – igazított el az intézményt vezető Heer Lajos.
Az ország egyik legrégibb vizes létesítménye az egri Török Fürdő. Elődjét a város török megszállása idején, 1610 és 1617 között Arnaut pasa építette. Eredetileg a rituális tisztálkodás céljait szolgáló helyként, azaz ilidzsaként használták. A századok alatt többször is hozzányúltak, de törökös jellegét hál’ istennek mindvégig sikerült megőrizni.
A fő-, azaz a törökmedence nyolcszögletű, mint valamennyi törökfürdő; felette kétszázezer aranylapocskával borított kupola helyezkedik el – efféle csoda Magyarországon e kívül csak egy helyen látható: a Parlamentben. Az autentikus, meghitt hangulatú épület 2009-ben esett át utolsó nagy felújításán – értesültünk az Eger Termál Kft. kereskedelmi és marketingvezetőjétől, Kovács Anikótól.
A keleti végek egyik legnagyobb balneológiai büszkesége a Nyíregyházától szűk hat kilométerre fellelhető Sóstó gyógyfürdő, másképpen: a Nyírség Oázisa. Négy, jó állapotban lévő védett épület is áll itt. Az egyik a Fürdőház, amelynek története az 1800-as évek elején kezdődött, négy tölgyfa káddal, amelyeket a tó üstökben felmelegített vizével töltöttek meg. Az épületet 1911-ben – Pazár István tervei alapján – turbózták fel, saját kazánházat, uszodát és hét fürdőszobát kapott, a fakádak helyére márványkádakat állítottak fel. Az egyik süllyesztett vörösmárvány kád Blaha Lujzáé, a nemzet csalogányáé volt a hagyomány szerint. A másik látványosság az úgynevezett svájci lak, ezt 1866-ban építették, nevét alpesi stílusa után kapta. A Melhouse János tervei alapján épült romantikus modorú épületben szintén megfordult Blaha Lujza, sőt 1924 nyarán Krúdy Gyula is, teljes családjával, szülővárosa vendégeként. A lakot 1927-ben bodrogkeresztúri riolit tufából készült kőterasszal bővítették. A harmadik nevezetesség egy ipari emlék: az 1911-ből származó hegyessüvegű, szecessziós víztorony.
Az épületegyütteshez egy védett szálloda is hozzátartozik, amely – nem túl meglepő – a Krúdy nevet viseli. A mutatós, eklektikus házat ugyancsak 1911-ben emelték, a tó tükréhez közel; helyén földszintes vendégfogadó állt, amely már nem tudta kielégíteni a megnövekedett igényeket, ezért bontották le. A szálló a fürdőhely társasági életének központja, nagy murik színhelye volt (és ma is az). A névadó Krúdy Gyula – akárcsak a már többször említett Blaha Lujza – szívesen hallgatta itt az országos hírű cigányprímás, Benczi Gyula hegedűjátékát – tudtuk meg a komplexum vezetőségétől.
