Finn szőlőskert az akusztika japán mágusától
Toyota Yasuhisa azonban szerényen mosolyogva csak a fejét ingatta, amikor vendéglátói azt kérdezték tőle: nem túlságosan hangos-e a finn főváros új zenei központjának kiszemelt terület? – Higgyék el, ez eddig a legcsendesebb hely a világon, ahova koncerttermet tervezek – válaszolta az anekdota szerint az akusztika világhírű japán „mágusa”, a Los Angeles-i Walt Disney Concert Hall, a tokiói Santori Hall vagy a koppenhágai Koncerthuset „hangzásfelelőse”.
Nos, Helsinki új látványossága, a két hónapja átadott Musiikkitalo (a Zene Háza) több mint 1700 nézőt befogadó koncerttermében ülve elmondható: a külvilágból semmi sem hallható. Toyota mester ismét igazolta hírnevét. Szavakban leírhatatlan hangzást produkált, pedig a japán varázsló fi gyelmeztette megrendelőit. A színpadon helyet foglaló zenészek először a káosz kellős közepén fogják magukat érezni – idő kell ugyanis, amíg hozzászoknak a hanghatásokhoz. – Amikor először vezényeltem, úgy éreztem, mintha valaki leemelt volna rólam egy láthatatlan kupolát –mondta egy interjúban Hannu Lintu, a finn rádió szimfonikusainak új vezető karmestere.
A „hangmágiára” közel húsz évet kellett várni: ennyi időre volt szükség, hogy az egyébként komplikációmentesnek ismert Finnországban megvalósuljon a Finn Rádió Szimfonikus Zenekarát, a helsinki filharmonikusokat és a híres finn zeneszerző, Jean Sibelius nevét viselő zeneakadémiát befogadó épületegyüttes. Az eredmény lenyűgöző: a parlamenttel szemben, az egykori közraktárak helyén közel 190 millió eurós beruházással megvalósult épület a finn dizájn legjobb reklámja. Modern, letisztult formák, hatalmas üvegfelületek, tágas terek és játék a fényekkel – úgy, hogy a hétszintes zenei központ kétharmada a föld felszíne alatt található. Csak a gigászi méretű betonteknő kialakítása mintegy 31 millió euróba került.
A fő látványosságnak számító koncerttermet Toyota az általa annyira kedvelt szőlőskertformára tervezte. Igaz, egyesek szerint a széksorok felülről nézve olyan képet mutatnak, mint a folyón úsztatott, az áramlatban ide-oda sodródó fatörzsek. A nézők által körbeült, arénaszerű színpad erdei fenyőből készült, míg a falak különleges hangelnyelő, -visszaverő képességéről a különböző méretű, keresztbe futó nyírfacsíkok gondoskodnak. Kisebb koncertekre öt további terem áll rendelkezésre: például az „erősítős zenére” kialakított Black Box, a három különböző típusú orgonát felvonultató Organo vagy a zenés színházra „szabott” Sonore.
– A célunk az, hogy a Zene Háza „urban lounge”, vagyis városi társalgó legyen. Azt szeretnénk, ha az emberek ad hoc bejönnének ide: egy kis zenét hallgatni, a könyvtárban böngészni, vagy csak lazítani az étterem-kávézóban – magyarázza Marja-Leena Lehtimäki, a Kiasma Kortárs Képzőművészeti Múzeum szomszédságában található Musiikkitalo kommuniká ciós vezetője. Programból bőségesen lehet válogatni, az év végéig több mint háromszáz különböző koncertet terveznek – a műfaji választék a klaszszikusoktól a nép- és világzenén át a dzsesszig és a rockig terjed. A jócskán dotált jegyáraknak köszönhetően diá koknak hat eurót, a legdrágább helyekre vágyóknak 25 eurót kell fizetniük. Kíméletes árszabás, figyelembe véve, hogy az észak-európai országban egy korsó sört öt eurótól mérnek. Persze ha külsős cégek szerveznek ide koncertet, az más árkategóriát jelent.
Mindenesetre több világsztár felfigyelt már a Zene Házára. A világhírű német hegedűművész, Anne-Sophie Mutter az elsők között jön tesztelni a „legújabb Toyotát”.
