Pár óra alatt végigolvasható mű ez, ami nem baj, mert a nagy terjedelem nem garancia a mélységes hatásra. Szórakoztató, feldolgozható, doktori cím nélkül is érthető kötetet alkotott a ma kevéssé foglalkoztatott műsorvezető, Vágó István. Fontos kelléket a tudatlansággal vívott harcban. De mégis kételkedik az ember, hogy a szerző, a hazai Szkeptikus Társaság frontembere vajon eléri-e a kívánt hatást. Mert mi lehet a célja? Gondolkodjunk, ne higgyünk leegyszerűsítő magyarázatoknak, a hókuszpókuszokkal megtámogatott csodáknak. Racionalitást hirdet egy egyre irracionálisabb világban, ahol a hiszékenység vámszedői minden lehető módon visszaélnek az emberek tudatlanságával, megkopasztják őket gyógynövényekkel, homeopátiás szerekkel, betelefonálós televíziósműsorokban percenként több száz forintért osztott marhaságokkal.

Vágó e folyamat burjánzása ellen akar tenni, és le a kalappal előtte, hogy tesz is. A legkülönfélébb sarlatánságok, tudományosan nem igazolt átverések terjesztőit olykor név, cég szerint is emlegeti, máskor egyértelműen beazonosítható módon jelzi, sorolja. Példákkal erősít, kételyt ébreszt. Csodálkoznék, ha ezzel a kötettel nem ment volna házhoz néhány pofonért. Perek jósolhatók, mint ahogy becsmérlő támadások is. Ennek tudatában mégis megírta a könyvét. Szembeszéllel pedig csak nagyon mély belső meggyőződéssel dacol az ember. Vágó ilyen. De eléri-e célját?

Biológus ismerősöm lánya évekkel ezelőtt furcsa kórral küszködött. Penész jellegű betegség támadta meg a gyerek száját, orvosok sora nem tudott mit kezdeni vele, szegény anyja végső kétségbeesésében homeopátiás szert adott be neki. Hatott. Az anyjára is. Ő, aki természettudományokkal vastagon felvértezett ember, olyat tapasztalt, aminek a létét egészen addig elutasította. Magyarázatot nem talált, pedig keresett, csak az addig hiába vágyott gyógyulást látta. Az indokolhatatlan jelenségek minden más formáját továbbra is elutasítja, de a homeopátiás eset rést ütött természettudományos hite páncélján.

Vágó Indiában élt át ésszel meg nem okolható jelenséget. Lefényképezett egy gurut, de a túlexponált képen semmi sem látszott. Előtte, utána minden rendben volt a géppel. Mi történt? Fogalma sincs. De akkor sem hiszi el, hogy a guru égette szét a kockát.

Vágó is elismeri, hogy embermilliók nem rendelkeznek kellő ismerettel ahhoz, hogy képesek legyenek eldönteni a különféle varázslatos ajánlatokról: azok rendelkeznek is a beígért tulajdonságokkal, vagy csak ígérik őket? De az emberek zöme nem tudni, hanem hinni akar. És most a hitükbe belepiszkál ez az ismert szkeptikus, akinek az az érdeke, hogy minél több emberhez jusson el a könyve, üzenete, ami neki is jó üzlet, persze, de ez most elsősorban nem írói, kiadói üzlet. Nem is olyan jó, mint a több tízezer forintért forgalmazott csodabogyó, vízér-meghatározó csodavessző, auramérő. Vágónak nem ez az üzlet, hanem a felelősség vállalása. Szarkasztikus humorral próbál rávenni a gondolkodásra, a kétkedésre. Arra tanít, hogy nézzünk utána a csodacsapdáknak. Kételkedjünk, ha a mindent gyógyító szerek tudományos bizonyítéka kizárólag a gyártó felől érkezik, ha a feltaláló csak a határainkon belül világhírű, és csodás készítményéről a határtól tíz méterre már nem hallottak. Az egyik oldalon a csodát ígérő gyártók, hittérítők, a másikon a kétkedésre, utánaolvasásra sarkalló Vágó áll. A maga hitelességével, de macerás útajánlatával.

A magas nézettséget hozó műsorokban hirdetett csodakenőcsök, jósok, biokeramikus gyógyhatású ágynemű-garnitúra forgalmazói ellen agitál. Felteszi a kérdést, hogy vajon miért vonzanak több hívet a marhaságok, mint az okosságok. A választ ő maga is nagyon jól tudja, csak nem akarja elfogadni. Azt írja, hogy a megoldás kulcsa elsősorban azoknak a karizmatikus személyiségű újságíróknak a kezében van, akik vállalják, hogy elmélyednek a tudományos kérdésekben, vitába szállnak az ezotéria képviselőivel. Vágó egyedül kevés a maga karizmájával, képernyőn sincs már mióta. Talán épp azért születhetett meg ez a kötet, mert a józansága már nem kell a kereskedelmi csatornáknak.

Mondjon valaki példát arra, hogy ki vállalja még fel ezt a nem túl népszerű feladatot.Mert nem könnyű ez a misszió, miközben ország-világ érdeke, hogy sikerüljön. Némi szkepticizmussal a tudás hívei is ezt kívánják.